Ilyen az, ha egy történetnek lelke van. Elgondolkoztat és nyomot hagy benned. Megmosolyogtat és könnyekre fakaszt. Átölel és összetör. Még az utolsó sorokhoz sem értem, amikor úgy éreztem, hogy le kell tennem egy kicsit, hogy aztán egész délután a szememet törölgessem, és csak ezen a történeten gondolkozzak, majd újra felvértezve magam, elolvassam az utolsó sorokat. És most itt ülök, még mindig könnyek között, és próbálom összeszedni a gondolataimat a könyvről, amely bennem is egy ürességet hagyott.
…
This is one of those stories that has a soul. It makes you think and leaves permanent footprint in your heart. It makes you smile and makes you cry. It hugs you and breaks you into little pieces. I was not even at the last pages when I felt that I had to put down this book for a little while. Then of course I couldn’t stop thinking about this book all afternoon while I tried to stop my tears. But I had to brace myself to read the last lines of the book, and now I’m here still between tears and try to collect my rambling thoughts about this book, that left a hole in my heart, too.  Continue reading Tiffanie DeBartolo – God-Shaped Hole