Amy Harmon The ​Bird and the Sword – A madár és a kard (A madár és a kard krónikái 1.) – Blogturné + Nyereményjáték

Amy Harmon legújabb fantasy regénye egy varázslatos világba kalauzol el minket, ahol a szavaknak ereje van, és ahol egy fiatal királynak és beszélni nem tudó, de annál makacsabb választottjának számos veszéllyel kell szembenéznie. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Szerző: Amy Harmon
Fordító: Benedek Dorottya
Oldalszám: 368
ISBN: 9789634578123

*Itt megrendelheted a könyvet kedvezményesen*

Fülszöveg

A szerelem valóban nem ismer határokat?

Csitt, leányom, tartsd magadban! Minden szót, mi elhagyná ajkad!
Legyen az erőd benned rejlő, ne szólj, ne mondj, míg az idő eljő!
Tanulj, fejlődj, de ne beszélj, hallgass, lányom, hogy tovább élj!

Aznap, amikor anyámat megölték, megmondta apámnak, hogy többé nem fogok beszélni, és hogy ha meghalok, ő is velem hal. Azt is megjósolta, hogy a király eladja a lelkét, a fiát pedig elnyeli az ég.

Apám igényt tart a trónra, és most a háttérben várakozik, várja, hogy anyám szavai valóra váljanak. Apám kétségbeesetten vágyik a koronára. Én csak szabad akarok lenni.

Hogy szabad legyek, el kéne szöknöm, de anyám átka és apám kapzsisága fogva tart. Nem tudok beszélni vagy bármilyen hangot hallatni, képtelen vagyok karddal bánni, vagy elcsábítani a királyt. Egy olyan földön, ahonnan minden mágiát kiirtottak, talán a szeretet az egyetlen varázserő. De ki lenne képes szeretni… egy madarat?

Nem érhető el leírás a fényképhez.

Véleményem a könyvről

*A könyvről írt eredeti értékelésem itt olvasható. *

Akik követi a blogomat, azok számára nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Amy Harmon az egyik kedvenc szerzőm. Nehéz szavakba önteni, hogy mi az, ami minden egyes alkalommal megszólít az írónő könyveiben, de van bennük egy olyan különleges esszencia, ami bekuckózza magát a lelkembe és ott melegséggel körülölelve azt, örök otthonra lel. A madár és a kard volt az írónő első klasszikus értelemben vett Fantasy regénye, és már ezzel a kötettel is bebizonyította, hogy ebben a műfajban is maradandót képes alkotni. Teljesen elvarázsolt.

A világban, ahol a történet játszódik egykor különleges képességekkel megáldott emberek éltek. A Fonók bármiből képesek voltak aranyat fonni, az Alakváltók akármelyik állat alakját képesek voltak felvenni, a Gyógyítók a gyógyítás képességét kapták meg, míg az Ékesszólók meg tudták jósolni a jövőt, sőt egyes szerint alakítani is tudták azt. Az idők során ezek az adottságok alakultak, és minden Igéző kicsit más képességgel bírt. De az emberek azonban egy idő után elkezdtek félni tőlük és üldözni őket, így kénytelenek voltak eltitkolni a tudásukat.

A történet főszereplője, Lark is a szavak erejével bír, ahogy édesanyja is Ékesszóló volt. Lark még kislány volt, amikor a király az udvarba látogatott és az ő hibájából fény derült anyja titkára, aki ezért az életével fizetett. Halála előtt Lark édesanyja, hogy megvédje lányát elvette tőle a szavakat, így Lark azóta nem tud beszélni, ahogy írni és olvasni sem tanították meg soha.

Évekkel később az ifjú Tiras király, az egykori király fia ismét ellátogat hozzájuk, mivel Lark apja nem szolgáltatott embereket a szárnyas ellenséggel, a volgárokkal szembeni háborúhoz, így végül apja hűségének zálogaként magával viszi Larkot a királyi udvarba. Eleinte a kettejük kapcsolata közel sem zökkenőmentes, de idővel minden megváltozik…

Amy Harmon gondos aprólékossággal és gyönyörű líraisággal szőtte ezt a csodálatos és izgalmas mesét. Imádtam a varázslatot, a világfelépítést, a mágikus képességeket, de legfőképpen a szereplők lopták be magukat a szívembe. Ahogy az írónő minden egyes könyvében, ez alkalommal is egy csodálatos és erős női karaktert kaptunk főszereplőnek. Imádtam Larkot, a makacsságát, a bátorságát, hogy soha nem adta fel, és hogy szavak nélkül is hatalmas erő lakozott benne. Tiras szintén nagy kedvencem volt. Ő egy nagyon komplex karakter, akit lassan, rétegről, rétegre ismer meg az olvasó. Nagyon szerettem, ahogy a legnagyobb kincset, szavakat ajándékozott Larknak, és megtanította őt olvasni. Imádtam a szócsatáikat, ahogy a szívmelengető édes pillanataikat is.

Tiras testvérét, Kjellt ebben a könyvben nem kedveltem meg különösebben, viszont a sorozat második kötetének ő a főszereplője, és abban a részben már ő is belopta magát a szívembe.

Sok minden más mellett ez a történet személyes okok miatt is különleges helyet foglal el a szívemben, hiszen az egyik legemlékezetesebb könyves vonatkozású esemény kapcsolódik hozzá, aminek szerencsém volt részese lenni. Még 2016-ban az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek azon húsz ember közé a világon, akik részt vehettek a könyv titkos megjelenésének megszervezésében, ami amellett, hogy hihetetlenül izgalmas feladat volt, elmondhatatlanul megtisztelő is. A könyv nem volt promózva, nem volt megjelenési dátum, de a mi feladatunk volt, hogy különböző teasereket gyártva felkeltsük az emberek figyelmét és várakozással töltsük meg az olvasókat, illetve hogy előkészítsünk minden anyagot a megjelenés napjára. Imádtam az egészet!
Összességében nagyon szerettem ezt a gyönyörűen megírt, csodálatos, lebilincselő történetet, és őszintén ajánlom mindenkinek.

Kedvenc idézeteim

“– Ragyogsz, Lark.
A keze ismét visszaindult, és végigsimított kibontott hajamon. Nyeltem egyet, hirtelen könnyek fojtogattak.
Akkor miért nem lát senki?
– Én látlak – mondta.”

“Kjellnek igaza van. Ön valóban veszélyes kismadár. De azt hiszem, megtartom.”

Nem vagyok fegyver.
A szavaim szomorú, ellenkező kiáltásként hangzottak a fejemben. Éreztem, hogy közelebb jön, de továbbra sem ért hozzám, és ezért hálás voltam. Ha hozzám érne, képtelen lennék visszafojtani a könnyeket.
– Sosem akartam király lenni. De az vagyok. Nem igazán számít, mit akarunk – ismételte.
Felé fordultam és ránéztem. Az arcán nem múló gyötrelem ült.
Téved. Ez számít igazán.
– Miért? – motyogta átható tekintettel.
Mert vágyak nélkül csak kötelesség létezik.

“Mit taníthatna egy pacsirta egy sasnak?– kérdezte, és kihívását ott éreztem a keze szorításától fekete szeme csillogásáig mindenben.
A sasok nem tudnak énekelni.
Csupán ez jutott eszembe. A szája megrándult.
– És a pacsirtám nem tud beszélni.
Nem vagyok a pacsirtája.
– De igen.”

“De… hiszen… néma!– dadogta apám, láthatóan olyan döbbenten, mint amilyen én voltam.
– Igen, így van.– A király elmosolyodott, a hangja fanyar és kedélyes volt.– Csodálatos tulajdonság egy nőben. Minden titkomat megtartja majd.”

*Rendeld meg a könyvet kedvezményesen!*

*Olvass bele!*

Nyereményjáték

Mostani játékunk során az egyes állomásokon olyan könyvekből találhattok idézeteket, amelyeknek címében szerepel egy-egy madárfaj. A feladat az, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott blogon található könyv címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Könyvkiadó által felajánlott példány a könyvből!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

“Kéne egy „női észjárás” tantárgy, gondolta Harry, és az oldalára fordult. Sokkal hasznosabb lenne, mint a jóslástan…”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

[Blogturné Klub]

03/03 – Könyvvilág

03/05 – Veronika’s Reader Feeder

03/07 – Sorok között

03/09 – Kelly és Lupi olvas

03/11 – Readinspo

03/13 – Utószó

03/15 – Fanni’s Library

One thought on “Amy Harmon The ​Bird and the Sword – A madár és a kard (A madár és a kard krónikái 1.) – Blogturné + Nyereményjáték

Leave a Reply