Paola Peretti – Én és a cseresznyefa – Blogturné + Nyereményjáték

Hamarosan megjelenik a Maxim Könyvkiadó gondozásában az Én és a cseresznyefa című könyv, melyben megismerhetünk egy kilenc éves kislányt, Mafaldát, aki súlyos szembetegséggel küzd. Ennek a betegségnek a következtében hamarosan teljesen elveszíti a szeme világát. Paola Peretti, az írónő, akinél szintén ezt a betegséget diagnosztizálták Mafalda történetén keresztül megmutatja, hogy az igazán fontos dolgokat nem kell látni, elég ha érezzük őket. Soha nem szabad feladni, mindig küzdeni kell tovább, hiszen aki nem fél. az nem él! Bloggereinket teljesen elvarázsolta ezt a rövid történet, tartsatok velünk és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

Cím: Én és a cseresznyefa

Író: Paola Peretti

Kiadó: Maxim Könyvkiadó

Oldalak száma: 208

Megjelenés: 2020.09.24

ISBN: 9789634992578

Sorozat: Delfin könyvek

*Itt megrendelheted a könyvet kedvezményesen*

Fülszöveg

Mafalda kilenc éves, nagy, vastag, sárga keretes szemüveget visel, és kívülről fújja Italo Calvino művét, A fára mászó báró kalandjait. Elszökik a tanárai elől, és felmászik az iskola bejáratánál álló cseresznyefára Ottimóval, hűséges, tarka macskájával együtt, aki mindenhová követi. Arról álmodozik, hogy egyszer majd felköltözik erre a fára, ám néhány hónap múlva nem fogja már látni, mert a szeme fénye napról napra kihunyóban van: lassacskán megvakul. Kíváncsi kislány, és megrémíti az a gondolat, hogy sötétben fog maradni, ezért naplót vezet, amelyben feljegyzi azokat a dolgokat, amelyeket már nem fog tudni többé csinálni, mint például megszámolni a csillagokat vagy épp focizni Filippóval, az iskola legrosszabb gyerekével, aki csak vele hajlandó szóba állni. A családja és a barátai segítségével Mafalda megérti, hogy másképpen is lehetséges látni. A virágok illatából megtanulja megmérni a távolságot, amely a cseresznyefától elválasztja, és új lista írásába fog: feljegyzi azokat a dolgokat, amelyek fontosak neki, és amelyeket továbbra is tud csinálni. Ez a kis Mafalda története, de egyúttal Paola Perettié is, a magával ragadó erővel bíró írónőé, aki meg akarta írni az első regényét, amikor megtudta, hogy súlyos szembetegsége van. Ez a könyv megtanít látni azt, ami még nincs, és harcolni az álmainkért.

Véleményem a könyvről

Nem is tudom, mikor olvastam utoljára ilyen különleges és szép ifjúsági regényt. Annyira megható volt, hogy szinte végigsírtam az egészet.

A könyv főszereplője a kilenc éves Mafalda, aki Stargardt-szindrómában szenved, ami miatt hamarosan elveszíti a látását. Állapotának sebes romlását abban méri, hogy milyen távolságból látja még az iskola előtt álló cseresznyefát. Lassan kezdi elveszíteni a legapróbb, magától értetődő dolgokat, minthogy focizzon a barátaival, vagy csupán megpillantsa az esthajnalcsillagot az égen, ezért elkezd listát írni azokról a dolgokról, amiket nem tud majd megtenni, ha eljön a sötétség. Mafalda nagyon fél a pillanattól, amikor végleg elveszíti a látását, és úgy dönt, hogy inkább felköltözik a cseresznyefára, hiszen ott minden jobb lesz, akárcsak kedvenc könyvének főszereplője, Cosimo tette.

Nagyon szép volt ez a történet, amely olykor szomorú volt, máskor mosolyra fakasztó, de leginkább megrendítő. Nagyon szépen ötvözte a gyermeki ártatlanság, az útkeresés, és egy fiatal kislány ilyesfajta tragédiájának elemeit. Mafalda egy nagyon bátor és csodálatos kislány, aki sokszor szomorú, zavarodott és dühös, mégis a maga módján igyekszik elfogadni a dolgokat, amik történnek vele. Eleinte sokszor érzetem azt, hogy nagyon magányos, főleg, amikor a könyvkarakterrel, Cosimoval beszélgetett. Nagyon örültem, amikor összebarátkozott Filippoval, az osztály rendbontójával, akinek ugyan megvoltak a maga problémái, mégis jó barátja lett a kislánynak. A kedvencem mégis Estella volt, a romániai portásnő, aki sokszor irányt mutatott a kislánynak, akkor amikor a legnagyobb szüksége volt rá. Nevéből adódóan szó szerint ő volt az irányt adó csillag az éjszakai égbolton, és ő segített neki abban is, hogy új listát kezdjen el, amelyben ahelyett, hogy azokat jegyzi fel, amiket nem tud már megcsinálni, azt írja le, hogy mik azok a dolgok, amelyek fontosak számára, és amiket akkor is képes lesz megvalósítani, ha már kihunyt a szemében a fény.

Úgy gondolom, hogy az írónő nagyon jó döntést hozott Mafalda életkorával kapcsolatban. A gyermekkor és a tinédzser kor határán egyensúlyozva nagyon szépen keveredik még a mesék és varázslatok világa – az időszak, amikor még hiszünk abban, hogy a cseresznyefában óriások élnek – azzal, amikor már komolyabban kezdjük megérteni az élet nagy dolgait, és akár azt is megértjük, hogy milyen súlya van annak, ha valaki elveszíti a látását.

Nagyon szíven ütött ez a regény. Az én nagymamámnak is köd telepedett a szemére, és bár az is borzasztó volt, de ő leélt egy életet addigra. Viszont az, amikor valaki ilyen fiatalon veszíti el a szeme világát, az tényleg igazi tragédia. Tetszett Mafalda listája, bár minden pontját megkönnyeztem. Ahogy a fülszövegben olvashatjuk, az írónő maga is versenyt futott az idővel, hogy papírra tudja vetni ezt a történetet, mielőtt az ő szeméből is kihuny a fény, hiszen ugyanazzal a betegséggel küzd, mint regényének főszereplője. Valóban nagyon kivételes és szépséges volt ez a történet, amit akár tíz-tizenegy éves kortól teljes szívvel ajánlok!

*Rendeld meg a könyvet kedvezményesen!*

*Olvass bele!*

Kedvenc idézeteim a könyvből

“Télen az iskola cseresznyefája nagyon szomorú. A levelei nyaralni mennek a pillangókkal együtt, és az óriás, aki benne lakik, az összes virágot leszedi az ágairól, hogy színes takarót készítsen belőlük magának.”

“Minden gyerek fél a sötéttől, én is, mert számomra a sötét, kötés a szememen, amelyet játékból tettél fel, de nem tudod többé levenni.”

“Nem az a helyzet, hogy jobban látsz, amikor szerelmes leszel, csak kevésbé félsz, hogy nekimész valaminek.”

“Azt álmodom, hogy felmászok az iskola cseresznyefájára, egészen a legmagasabb ágáig, a tetejére. Onnan belátom az egész vidéket, sőt, az egész világot. Aztán széttárom a két karom, és repülni kezdek, túl az iskola tetején, majd még magasabbra. És végül elmegyek. A holdig repülök és a sarkcsillagig, de jól látom az összes többi csillagot is, és nagymamával focizom, ő a kapus.”

“Furcsa, azt hittem, a sötétben minden fekete, és kész. De az anyukák még a legsötétebb sötétben is látszódnak. Talán látnak a sötétben, mint a macskák. Hogy veszély esetén megtalálják a gyereküket. De ha ez így van, akkor én is lehetek anyuka.
Egy kicsit felhúzódzkodom, a könyökömre.
– Anya, te a sötétben is megtalálsz engem?
Anya odajön hozzám, és megsimogatja a hajam.
– Nem látlak a sötétben, Mafalda, de biztos vagyok benne, hogy attól még megtalálnálak. De most már lámpaoltás, mert tényleg késő van.
Anya fölém hajol, és jóéjtpuszit ad. A haja lágyan a párnámra hullik, mint a vattacukor, csak ez fekete. Az ujjaimmal beletúrok, amíg el nem megy. Puha. Nem mondtam anyának, hogy a saját sötétségemre gondoltam. Ő úgyis megtalál.”

Nyereményjáték

A könyvben fontos szerepe van a cseresznyefának, ezért a játékunk most ehhez a növényhez kapcsolódik. Minden turné során találtok egy idézetet egy könyvből, melyben említésre kerül a cseresznyefa. Nincs más dolgokat, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből származik az idézet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Milyen is lenne zöld levéllé válni?

Fent lengedezni a cseresznyefa egyik ágán?

A szellő ritmusára táncolni, és hagyni, hogy a nap átsüssön a testünkön.”

a Rafflecopter giveaway