Papp Dóra – Bolyongó

Fülszöveg

Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról. 
Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…

Véleményem a könyvről

Papp Dóra már a Tükörlelkek olvasása közben meggyőzött tehetségéről, és most sem kellett csalódnom. A lélegzetelállítóan gyönyörű borító egy igazán friss, és különleges történetet rejt, amihez hasonlót még nem nagyon olvastam. Szepes Norbi története egy ismeretlen világba repített el, ahol Nornák szövik a sorsok fonalát, ahol skandináv istenek figyelik minden léptünket, és ahol a kedd, a méz és a sör örök kötelekké fonódik össze.

Új diákként egyébként sem egyszerű megkezdeni a végzős évet egy új iskolában, de Szepes Norbi számára még nehezebb a beilleszkedés, tekintve hogy tetoválásai, az átlagostól teljesen eltérő világnézete és megdöbbentő furcsaságai azonnal különccé bélyegzik őt a gimnáziumban. Szerencsére a srácot ez cseppet sem izgatja, sőt tesz is róla, hogy ez mindenki számára nyilvánvalóvá váljon. Azonban egy farkaslány kék szempárja talán mégis képes arra, hogy megszelídítse Norbi bolyongó, vadóc lelkét, és rá tudja venni arra, hogy feltárja számára az addig lakat alatt tartott életét…

Bár bevallom, Norbi nem került hozzám igazán közel, mégis lenyűgözött, hogy mennyire komplex karaktert volt képes megformálni az írónő. Vele kapcsolatban egyébként kicsit kettős érzésem volt. Néha korához képest túlságosan úgy viselkedett, mint egy tapasztalt felnőtt, néha pedig olyan buta döntéseket hozott, hogy legszívesebben megráztam volna, hogy gondolkodjon már egy kicsit. 🙂 Ugyanakkor a könyv fő motívuma az útkeresés, és azt hiszem a szerző ezt nagyon szépen és hitelesen tudta beleszőni a történetbe.  

A könyv számos fontos témát érint, amelyek közül a legfontosabb talán a skatulyák kérdése volt. Eleinte mindenki elkönyveli Norbit bajkeverő rosszfiúként anélkül, hogy megpróbálnának mélyebbre ásni, de örülök, hogy lassan mégis meg tudta találni a helyét, és végül a srácok, akikről soha nem gondolta volna, hogy valódi barátai lehetnek, mégis kiálltak mellette. Ilyen szempontból nálam a töri tanár verte ki legjobban a biztosítékot, mert egyértelmű volt, hogy első pillanatban rányomott egy címkét a fiúra, és egész végig nem tudott túllépni a korlátolt nézetein, arról nem is beszélve, hogy semmit nem tett azért, hogy kiaknázza Norbi nyilvánvaló tehetségét.

Tetszettek a Mira és Norbi közötti évődések, amelyek nem mindennapiak és szórakoztatóak voltak. Norbi finn barátjának szálát kicsit kuszának éreztem, és úgy gondolom, hogy a szerzőnek talán nem sikerült annyira erős mellékszereplőt kreálnia belőle, pedig volt benne potenciál.

El kell tévedni. Ez a gondolat volt a történet egyik fő eleme. Nos, talán van benne valami, mert bevallom, én is elég elveszettnek éreztem magam a történet kezdetén, aztán valahogy mégis sikerült felvennem a könyv fonalát.  Azonban az, hogy az elején kicsit nehezen tudtam belerázódni a történetbe részben az oka annak, hogy végül nem tudtam 5 csillagot adni erre a könyvre. Ugyan kicsit távol áll tőlem a skandináv mondavilág, érdekes volt erről olvasni, és biztos vagyok benne, hogy nagy kutatómunka áll a könyv mögött, ami miatt le a kalappal a szerző előtt. Bár a Tükörlelkek egy kicsit jobban tetszett, mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki egy igazán egyedi ifjúsági regényt szeretne olvasni. 

Rendeld meg 15% kedvezménnyel! –> 

moly iconimage_bigportrait (1)

Kedvenc idézeteim

“– Olyan sok mindenre ébresztettél rá. Hogy nem gyengeség beismerni, hogy valamire képtelen vagyok egyedül. Hogy lehetek erős, de van olyan súly, amit nem bírok el. Hogy néha ér önzőnek lenni. “

“Nem hittem volna, hogy találok egy lányt, akivel meg tudom osztani a csendet.”

“Ki írja a szabályokat, a körülöttem mozgó társadalom vagy a belső törvény, amit a zsigereimben érzek? “

 

“Vannak pillanatok, órák és egész délutánok, amik örökre beégnek az emlékezetedbe, annyira meghatározóak. Teszel valamit egy lusta munkanapon az alkoholos párában izzadva a főzdében, amíg odakint megérkezik az első nyári hullám, és… és az a bizonyos tett olyan, mintha kavicsot dobnál egy nyugalmas tó felszínére. Továbbgyűrűzik, ki tudja, meddig jut el, mikor éri el a tópartot és fordul vissza. Semmi sem véletlen.”

 

“Másnap oda akartam menni hozzá, de nagyon benne volt a tanulásban, aztán az egyik szünetben arra néztem fel, hogy éberen figyel a kék szemével. És aztán rögtön elfordította a tekintetét. Ez valami olyan jelkombináció volt, amihez hozzá sem tudtam szagolni, de éreztem, hogy még mindig javában tart a játék. Reméltem, hogy ugyanazt a játékot játsszuk.”

 

“Megfogadtam, hogy mindig a pillanatnak és a jelennek fogok élni, de egyik pillanatban pontosan tudtam, ki vagyok és mit akarok, a másikban úgy folydogált el az akaraterőm, akár a homok az ujjaim közt. Ahogy egyre mélyült bennem a jégcsapos, hideg érzés, már-már addig űztek a gondolataim, hogy nem tudtam, én tettem magam azzá, aki lettem, vagy a Nornák szövése változtatott ilyenné.”

 

Itt elolvashatod az értékelésemet az írónő Tükörlelkek című könyvéről is. –>

 

Többet is megtudhatsz az írónőről a honlapján, illetve az alábbi elérhetőségeken követheted őt.

FACEBOOK    TWITTER

INSTAGRAM    BLOG

Leave a Reply