Papp Dóra – Tükörlelkek ​2. + Villámjáték

*Az első kötethez írt értékelésem itt olvasható.*

Fülszöveg

Orsi és Kriszti nem is lehetnének távolabb egymástól.
Fekete Orsolya ezúttal olyan helyzetbe sodorta magát, amiből csak segítséggel tud kimászni: muszáj lazítania a falakon, amikkel körbevette magát, különben teljesen egyedül marad. Eszter az egyetlen támasza, de legjobb barátnőjét túlságosan lefoglalja a szerelem. Orsinak helyre kell hoznia a viszonyát Olivérrel és Paullal, ráadásul az édesanyjával is egyre furcsábban alakul a kapcsolata. És persze ott van Zsolt meg Rágógumi is, akik változatlanul szúrják a szemét…
Péterfi Krisztina felhőtlenül boldog a budapesti kirándulás után, ám rá kell jönnie, hogy egyre kevesebb ideje jut a szerelemre, Vikire, és a táncra is. A felvételi miatt hatalmas rajta a nyomás, nem találja a helyes irányt a jövőjéhez vezető úton. Mindennek a tetejébe ott van Tragédia, aki ellenségként tekint rá, hiába szeretne Kriszti ezen változtatni. Pedig eljön az idő, amikor kénytelenek lesznek szóba állni egymással…

elválasztó

Véleményem a könyvről

Ez a könyv emlékeztetett arra, hogy olykor, ha felcsendül a zene, nem szabad félni megtenni az első lépést a táncparketten. És arra is emlékeztetett, hogyha mégis hibázunk, tovább kell haladni a dallamokkal, és bízni az ösztöneinkben, ráhagyatkozva a mozdulatainkra, hinni abban, hogy újra megtalálják a ritmust. Ez a könyv erről szólt. Hogy merjük megtenni az első lépést valami olyan felé, ami először nagyon ijesztőnek tűnik. Hogy ne adjuk fel a dal közepén ha rontottunk, és próbáljunk új fókuszpontot találni a forgás közben, ha az első hirtelen eltűnik. Hogy olykor tánc közben jut eszünkbe egy új lépés, amely során eltérünk az előre elgondolt koreográfiától, és amely tökéletessé teszi a végeredményt.
És ez a végeredmény tökéletes volt. Őszintén mondhatom, hogy lenyűgözött ez a könyv. Papp Dóra egy igazi érzelmi hullámvasútra ültettet fel, amelyben rengetegszer fájt a szívem a szereplőkért.

Úgy gondolom, hogy nagyon sok szempontból hiánypótló ez a könyvsorozat. Rengeteg nagyon fontos témát érint, és mindezt egy hihetetlenül őszinte, minden vattacukrot nélkülöző köntösben kapjuk meg. Hiteles és igazi, és talán sok gimnazista talál majd benne válaszokat, és fogja érezni, hogy merni kell kiállni magunkért és az álmainkért, és hogy hinni kell önmagunkban.

Nagyon tetszett az írásmód és a stílus, amely pont olyan volt, mint a korosztály, akiről íródott. Kicsit még ifjúsági, kicsit már felnőtt, pontosan, mint Kriszti és Orsi, akik már a jövő felé lépkednek. Nagyon-nagyon ritka az olyan ifjúsági regény, amelyben ennyire komplex szereplőket talál az ember, és ezért minden elismerésem az írónőé, valamint ismét imádtam a zenéket, főleg hogy mindig tökéletesen illettek a cselekményhez, amiről csak sejteni tudom, hogy szintén mennyire nagy feladat lehetett. A könyv végén pedig komolyan szó nélkül maradtam. Egyszerűen nem is tudok rá mást mondani, minthogy zseniális volt az, ahogy a végén összeértek a szálak. Ezt tényleg nem láttam előre, és nagyon meglepett.

Őszintén köszönöm az élményt, és úgy érzem, hogy Orsi és Kriszti története sokáig velem fog maradni. Ők két nagyon-nagyon különböző szereplő, egy érme két oldala, de valahol ez mégiscsak olyan volt, mint egy tökéletes illúzió: bár úgy tűnik, hogy más irányban haladnak, a tükörben az útjaik mégis egy pontban érnek véget…

5 stars

Kedvenc idézeteim

“(…) a zenének megvan az a képessége, hogy rendet teremtsen a csöndben.”

“Egyszerű és egyértelmű. Miért nem lehet ilyen a szerelem is? Miért kell ennyire megbonyolítania mindent?”

“Felnevetett. Ekkor dobbant úgy a szívem, hogy már biztosan tudtam: nagyon sokszor akarom még hallani ennek a lánynak a nevetését.”

“Van valami egészen csodálatos abban, ha közvetlenül a füledben szól a zene a fejhallgatón keresztül. Azt az illúziót kelti, hogy csak és kizárólag neked szól a dal, csakis te érted, miért pont ilyen hangulatúra sikeredett a szöveg és a dallamvezetés. Néha bűnnek számít hagyni, hogy a hangok félig elvesszenek a térben, amikor hangfalakból üvölt a zene. Néha csak fel kell tenni a fejhallgatót.”

“Az ember lánya azt hinné, hogy a szerelem illékony, megfoghatatlan dolog, ami van annyira káprázatos, már-már fantáziaszerű, hogy egész metálballadákat írjanak róla. Nem hittem volna, hogy ténylegesen, fizikálisan érezhető valamiről van szó.”

“Ezt jelenti felnőttnek lenni? Tele a fejed, a szíved és a lelked olyan problémákkal, amik első hallásra úthengerként mennek át az emberen, és mégis képes vagy megtartani a mosolyadat hétköznap?”

img_20160918_093837

moly iconimage_bigportrait (1)gabo

A könyvben szereplő zenék

(hivatalos lejátszási lista Dórától :))

Többet is megtudhatsz az írónőről a honlapján, illetve az alábbi elérhetőségeken követheted őt.

FACEBOOK    TWITTER

INSTAGRAM    BLOG

Villámjáték

konyvj1

72 órás villámjáték!!!

Most 3 szerencsés nyertes gazdagabb lehet, egy-egy Papp Dóra által dedikált Tükörlelkek 2 könyvjelzővel! És hogy ehhez mit kell tenni? Csak like-olni ezt a bejegyzést a Facebookon, és kommentben megírni, hogy melyik az a dal, ami mindig táncra perdít, ha meghallod a rádióban (és éppen nem látja senki :)), vagy egyszerűen csak mindig mosolyt csal az arcodra.

Az enyém ez. 🙂

*A nyereményjáték 2016.09.28-án (szerdán) éjfélkor ér véget. Csak magyarországi címre tudok postázni. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy jelentkezzenek a nyereményükért. Mindenkinek sok szerencsét! ♥*

2 thoughts on “Papp Dóra – Tükörlelkek ​2. + Villámjáték

Leave a Reply