Rácz-Stefán Tibor – Téged kérlek karácsonyra

Fülszöveg

Hol van az a pont, amikor a hallgatás már fáj?

Bence, a 17 éves focista évek óta egy súlyos titkot hordoz magában: a fiúk dobogtatják meg a szívét, különösen a helyes és kedves évfolyamtársa, Martin.

Bence úgy érzi, a titka és a ki nem mondott szavak felemésztik a lelkét.

Az ünnep közeledtével karácsonyi fénybe öltözik a város, ő pedig mindennél jobban vágyik arra, hogy randira hívhassa Martint, és előbújhasson. Ám retteg attól, hogy az idős, konzervatív szülei és a nagymamája mit szólnának az igazsághoz, és miként bánnának vele a csapattársai és a legjobb barátja, Zalán…

Honnan meríthetünk bátorságot, ha úgy érezzük, a félelem az úr?

A szerelem elég erőt adhat ahhoz, hogy kiálljunk a világ elé?

Két szó: Meleg vagyok. Ha kimondod, minden megváltozik?

A Téged kérlek karácsonyra az év legromantikusabb coming out története, ami reménnyel tölti meg a szíved, és mosolyt csal az arcodra.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

Véleményem a könyvről

Bár az ünnepek már mögöttünk vannak, cuki karácsonyi történetekből sohasem lehet elég, így mindenképpen szeretném a figyelmetekbe ajánlani Rácz-Stefán Tibor legújabb regényét. A könyv egy nagyon fontos témát, egy tinédzser coming-outhoz vezető útját dolgozza fel, ami úgy gondolom, hogy a magyar regények között igencsak hiánypótló.

A főszereplő, Bence a gimis focicsapat sztárja, az egyik legnépszerűbb srác, látszólag sok baráttal, de a felszín mögött súlyos teher nyomja a vállát: senkinek sem meri elárulni, hogy a fiúk tetszenek neki, egész pontosan az egyik évfolyamtársa, a nyíltan meleg Martin dobogtatja meg a szívét.

Bence nehéz helyzetben van, mert nagyon fél, hogy milyen következményei lesznek, ha ez kiderül. A szülei idősebbek az átlagnál és kifejezetten konzervatív nézeteket vallanak, akárcsak a nagymamája, akit borzalmas személyisége miatt már eleve Szörnyellának csúfolnak. A legjobb barátja, Zalán sokszor tesz homofób kijelentéseket, ráadásul, amikor Martin először felvállalta magát, még a tornaterem öltözőjéből is kiutálták a többiek. Bence nagyon fél, hogy mindent elveszíthet: hogy kitagadja a családja, kiközösítik a többiek, elveszíti Zalán barátságát és talán még a focicsapatban sem lesz helye többé. Mindeközben azonban egy közös barát által még jobban megismeri Martint és az iránta érzett első plátói érzelmek elkezdenek valami sokkal mélyebbé alakulni. Bence nagyon nehéz döntés előtt áll: kockáztat és a szerelmet választja vagy nem lép és továbbra is titkolózik a családja és a barátai előtt, ami lassan felemészti őt.

A coming-out egy rendkívül fontos téma és a szerző kiváló tehetséggel volt képes megmutatni, hogy mennyire nehéz lehet az előbújás egy fiatal számára. Ahogy Rácz-Stefán Tibortól már megszokhattuk, könyve nem csak egy, de több fontos kérdést is érintett, többek között a rasszizmust, a családon belüli erőszakot, a kiközösítést vagy a továbbtanulást. Nagyon elismerésre méltónak tartom, hogy Tibi minden könyvében megjelennek ehhez hasonlóan fontos társadalmi problémák. Úgy gondolom, hogy a sok nehezebb téma ellenére a szerző nagyon jól eltalálta a könyv hangulatát és igyekezett a komolyabb hangvételű részeket könnyedebb jelenetekkel és magával a karácsonyi környezettel feloldani, ami szerintem nagyon jól sikerült is.

Martint és Bencét is megkedveltem, ahogy a közös barátaikat, Violát és Piroskát is. Nagyon jó kis csapat voltak és imádtam az ugratásaikat és a csúnya karácsonyi pulcsis jeleneket. Úgy gondolom, hogy Zalán volt talán a legkomplexebb karakter a könyvben. Ő tipikusan az a szereplő, akinek eleinte legszívesebben behúznál egyet, de aztán szépen lassan rájössz, hogy a személyiségének nagyon sok rétege van. Pont emiatt sajnáltam, hogy nem lettek bővebben kibontva az otthoni problémái, de többek között ezért is nagyon kíváncsi vagyok a könyvére.

A borzalmasan viselkedő nagymama karaktere szintén nagyon jó elem volt a könyvben, mert így láttuk meg igazán azt, hogy Bence miért nem mer előbújni a családjának. Bár az eredeti kézirathoz képest sokat finomodott a “terrornagyi”, én még szívem szerint lehet, hogy kihúztam volna tőle még néhány sort ~~(ahogy néhány ‘ám’-ot és ‘naná’-t is. :))~~, de lehet, hogy jó volt, hogy ennyire szélsőséges személyiséggel alkotta meg a szerző.

Amit picit sajnálok, az az hogy Viola diszkriminációjának szála nem vezetett megoldáshoz, bár valószínűleg sajnos a magyar realitást tükrözte az, hogy az őt ért atrocitásoknak végül nem lett semmilyen következménye. Remélem, hogy a következő könyvben esetleg erről is olvashatunk még.

Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet és őszintén ajánlom mindazok számára, akik szeretnének egy szívmelengető, mégis fontos témákat feldolgozó regényt olvasni. Az pedig plusz pont, hogy bár kinézve az ablakon nyoma sincs a télnek, ez a regény néhány órára igazi téli bekuckózós hangulatot tud teremteni a hosszú januári estéken. 🙂

Kedvenc idézeteim

“– Még szoknom kell – szólal meg Zalán. – Mindig azt hittem, hogy lesz majd két feleségünk, akik imádni fogják egymást, és amíg mi focizunk a kertben negyvenévesen, addig ők elmennek moziba, vagy főzni valamit. Mittudomén. Furán változott a kép, mert most már az is benne van, hogy a pasid is be akar majd állni játszani. De mondjuk lehetne ő a kapus.
– Te csak a focira tudsz gondolni? – röhögöm el magam hirtelen.”

“Bence, az a baj a hangos emberekkel, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindenki azt gondolja, amit ők. Azok is, akik hallgatnak, mert nem mondják el, mit is éreznek. Gondold csak végig: a csapatodban az összes fiú gyűlölködik? Mindegyik csúnyán beszél a lányokról? Mert szerintem nem. Biztosan van más is, akit zavar, de senki nem mer tenni semmit. Pedig a változás sokszor egy emberrel kezdődik.”

“–Mitől féltél? –kérdi Martin. Csak egy pillanatra biggyed le az ajka, ebből látom, hogy uralkodik magán. –Tudnom kell, mire számíthatok.
–Mindentől –folytatom szemlesütve. –Attól, hogy a barátaim kitaszítanak, kirúgnak a csapatból, és ezzel csalódást okozok apámnak. Ha meg netán maradhatok, az öltözőben furán néznek rám. Féltem attól, hogy kitagad a családom, és nem fognak többé szeretni. Ezután megvetnek majd az emberek, és új címkét kapok. Nem a focista Bence leszek, hanem a meleg Bence. Pedig szeretnék csak egyszerűen Bence lenni.
[…]
–A szombat után attól féltem jobban, hogy elveszítettem az esélyem a boldogságra. Hogy…elveszítettelek téged. És ez a félelem erősebb volt minden korábbinál.”

“– Tudod, az a jó a mélypontban, hogy onnan csak felfelé vezet az út.”

“Beleszerettem a gödröcskés mosolyába, abba, hogy sosem tudom, mit fog mondani, a hülye zenei ízlésébe, az édes humorába. Mert ő az, akivel órákon át tudnék beszélgetni. Akitől azt várnám, hogy mindig velem legyen, akinek az ölelésébe bújva elhihetném, hogy igenis létezik a boldogság.”