Sarah Dessen kultikus regénye, a Figyelj rám! új borítóval jelent meg ismét, hogy egy új generáció is megismerhesse Annabel Greene időtlenül tökéletes történetét.
Az extra állomásokkal tarkított blogturnén ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a regény egy példányát a kiadó felajánlásából.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Szerző: Sarah Dessen
Fordító: Kecskés Eszter
ISBN: 9789634574484
Oldalszám: 384 oldal
*Itt megrendelheted a könyvet kedvezményesen*
Fülszöveg
Ahhoz, hogy megleld az igazságot,
készen kell állnod rá, hogy meghalld.
Tavaly még Annabel volt „a lány, akinek megvan mindene” – legalábbis ezt a szerepet játszotta egy népszerű reklámban.
Idén azonban ő lett a lány, akinek nem maradt semmije: nincsenek barátai, mert a suli legálnokabb lánya, Sophie, ellenségnek kiáltotta ki; oda az otthoni béke is, mióta a nővére anorexiával küzd; az iskolai ebédszüneteket pedig egyedül kell töltenie. Egészen addig, amíg találkozik Owen Armstronggal.
A magas, sötét hajú és rosszfiú hírében álló Owen a zene és az igazság megszállottja. Az ő segítségével Annabelnek talán sikerül szembenéznie a múlttal…
Mi történt azon az estén, amikor megszakadt a barátsága Sophie-val?
Véleményem a könyvről
Tavaly év végén volt szerencsém olvasni az írónő Kulcsra zárt szív című regényét, amit nagyon szerettem. Amikor megláttam, hogy új Sarah Dessen regény érkezik, méghozzá egy gyönyörű borítóval, nem is volt kérdés, hogy el kell olvasnom, még azután sem, hogy rájöttem, hogy ez a könyv csak számomra lesz új, hiszen már korábban is megjelent Magyarországon.
A történet kezdetén a főszereplő lány, Annabel egy olyan nyáriszünet után kezdi meg az új gimnáziumi évét, amit teljes elszigeteltségben töltött. Történt valami az utolsó iskolazáró bulin, ami miatt összeveszett a legjobb barátnőivel, és ami miatt senkivel sem akart beszélni egész nyáron. Az iskola első napján szembesül azzal, hogy nem csak a barátait veszítette el, de a korábbi életét is. Sok-sok olyan dolog van, amit úgy érez, senkivel sem tud megbeszélni. A barátai mind elfordultak tőle, a családja pedig már éppen eléggé instabil ahhoz, hogy nem akarja őket tovább terhelni a problémáival. De aztán jön Owen. Ő egy felsőbbéves srác, akinek régebben akadtak balhéi és dühkezelési problémái, és aki ugyanúgy egyedül üldögél minden ebédszünetben. Miután egy nap Annabel segítségére siet, elkezdenek beszélgetni és lassan összebarátkoznak. Owen ráveszi a lányt, hogy próbálja meg kimondani az érzéseit, hogy ne temessen el mindent magában és legfőképpen, hogy legyen őszinte nem csak a barátaival és a családjával, de önmagával is.
A könyv fontos témákat dolgozott fel. Volt benne szó {{étkezési zavarokról, depresszióról, dühkezelésről és szexuális erőszakról is}}, de bevallom, valahogy nálam mégsem ütött nagyot. Azt hiszem, a legnagyobb gondom magával Annabellel volt, aki szerintem egy meglehetősen gyenge karakter volt. Nagyon zavart, hogy mindent hallgatással oldott meg. Soha nem állt ki magáért, minden probléma elől elmenekült, soha nem vállalta fel a véleményét, egyszerűen könnyebb volt neki egyedüllétre kárhoztatni magát, mint hogy megbeszélje a dolgokat az emberekkel. Az is sokat elárult róla, hogy a régi legjobb barátnője, Sophie milyen borzasztó személyiség volt. Ahogy szokták mondani, „madarat tolláról, embert barátjáról”, így nem értem, hogyha Annabel valóban annyira kedves lány belül, akkor hogy lehetett egy ilyen gonosz lány a barátnője. Szintén nem tartom életszerűnek, hogy évekig ne beszéljen az ember egy iskolatársával, aki 6 éves kora óta a legjobb barátnője, és így soha ne derüljön fény bizonyos félreértésekre. Talán, ha egy fiatalabb tizenegy-tizenkét éves lányól szólt volna a könyv, jobban meg tudtam volna érteni, hogy Annabel miért ennyire esetlen, de így szimplán csak zavaró volt. Persze azt is megértem, hogy így volt látványos a karakterfejlődés, és valószínűleg így akart az írónő ívet adni a történetnek, de szerintem egy könyv halála az, ha nem kedveled meg a főszereplőt és emiatt nem tudod átérezni a fájdalmait, félelmeit, örömét, bánatát, és sajnos most ez történt.
Owent nagyon szerettem, ahogy a barátját Rolly-t is. Tetszett Owen szenvedélye a zene iránt és az is, ahogy segített Annabelnek meghallani, ami a szíve mélyén van és megtalálni a hangját. Jók voltak a fura zenék, még nem is találkoztam ehhez hasonlóval. Viszont Annabel családjára nagyon mérges voltam, mert szerintem észre kellett volna venniük, hogy valami nincs rendben vele.
Az írónő stílusa tetszett, de kicsit zavartak az időbeli ugrálások jelentek közepén. Igazából ezt soha nem tartom jó ötletnek, mert mindig úgy érez, hogy megtöri a történet folyamát.
Összességében azért nem volt rossz, de az írónő Kulcsra zárt szív című regénye sokkal jobban tetszett. Az ifjúsági regények rajongóinak azért mindenképpen ajánlom!
*Rendeld meg a könyvet kedvezményesen!*
*Olvass bele!*
Nyereményjáték
Sarah Dessen rajongó vagy? Akkor ez a játék könnyű lesz számodra! Minden állomáson találsz egy idézetet az írónő valamely regényéből. A feladatod, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott könyv címét, amiből idéztünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“Az ember szívét lehetetlenség egyik pillanatról a másikra elzárni, mint egy csapot; el kell jutni egészen a forrásig, és azt kell kiszárítani, cseppenként.”
Állomások