
Papp Dóra – Tükörlelkek 2. + Villámjáték
Ez a könyv emlékeztetett arra, hogy olykor, ha felcsendül a zene, nem szabad félni megtenni az első lépést a táncparketten. És arra is emlékeztetett, hogyha mégis hibázunk, tovább kell haladni a dallamokkal, és bízni az ösztöneinkben, ráhagyatkozva a mozdulatainkra, hinni abban, hogy újra megtalálják a ritmust. Ez a könyv erről szólt. Hogy merjük megtenni az első lépést valami olyan felé, ami először nagyon ijesztőnek tűnik. Hogy ne adjuk fel a dal közepén ha rontottunk, és próbáljunk új fókuszpontot találni a forgás közben, ha az első hirtelen eltűnik. Hogy olykor tánc közben jut eszünkbe egy új lépés, amely során eltérünk az előre elgondolt koreográfiától, és amely tökéletessé teszi a végeredményt.
És ez a végeredmény tökéletes volt. Őszintén mondhatom, hogy lenyűgözött ez a könyv. Papp Dóra egy igazi érzelmi hullámvasútra ültettet fel, amelyben rengetegszer fájt a szívem a szereplőkért. Continue reading Papp Dóra – Tükörlelkek 2. + Villámjáték