Sziasztok! Elérkeztünk az év utolsó napjához. Remélem, hogy jól telt Nektek a 2024-es év és köszönöm szépen, hogy idén is velem tartottatok! <3 Mindig szoktam egy kis év végi összegzést írni, de ez most egy kicsit rendhagyó lesz.
Nemrég írtam, hogy ez nem az olvasás éve volt számomra (bár a 15.000 oldalt idén is meg tudtam ünnepelni :)), de igazából ez az elmúlt két és fél évről elmondható volt. Nem vertem nagy dobra, de képzeljétek, az elmúlt években mertünk álmodni egy hatalmasat és belevágtunk egy építkezésbe, ráadásul generál kivitelező nélkül, mi magunk csináltuk az egészet. Én terveztem a házat és szerveztem le az egész kivitelezést, éjszakánként is dolgozva, de az Apukám és Férjem is rengeteget dolgozott rajta, betonoztak, falaztak, teraszt burkoltak, szigeteltünk…stb. szóval vérünk, verejtékünk benne van ebben a házban, de végre-végre elkészült és idén nyáron beköltözhettünk! Természetesen a rengeteg könyvünk is megtalálta a helyét az új otthonukban, gyakorlatilag minden szobába kerültek könyvespolcok (a bútorokat is én terveztem ), de mind közül a nappaliban lévő a kedvencem.
Nem volt könnyű ez a néhány év, főleg két kicsi mellett, de nagyon-nagyon szeretünk itt lakni és bár ez alatt az idő alatt a blogolás kicsit a háttérbe szorult, úgy gondolom, hogy most ennek volt itt az ideje. Mivel nemrég vissza kellett térnem a munka világába, így egyelőre nem bocsátkozoknék arra vonatkozó ígéretekbe, hogy most aztán majd visszatér a régi lendület a blogra, mert egyelőre a legtöbb este a munka és a gyerekek dolgainak intézése után úgy érzem magam, mint egy zombi. 😀 (Hozzá kell tenni, hogy Máté még mindig nem alussza át az éjszakát.) Persze majd ebbe is biztosan belerázódunk, de maradjunk annyiban, hogy jól jött most ez a kis pihi így az ünnepek alatt. 🙂
Azért a rengeteg fáradság mellett jó dolgok is történtek az évben. Például bár nyaralás helyett idén a negyvenezer fokban inkább költözködtünk, viszont eljutottunk három nagyon vágyott koncertre is, a Colplay, Ed Sheeran és Péter Bence koncertjére, és mindhárom eszméletlenül jó volt, ráadásul ezt a sort még tegnap este megspékeljük egy Kispál és a Borz MVM Dóm koncerttel is, ami szintén nagyon szuper volt. 😊
Ezen kívül új hobbira leltem a book nook gyártásban, most készül a harmadik, ami az eddigi legkomplikáltabb, de talán a legszebb is egyben, ami egy kinyitható Harry Potteres pálcabolt lesz. Már hónapok óta készül és nagyon aprólékos munka, de imádom csinálni, bárcsak több időm lenne rá! Plusz kaptam egy könyves “LEGO”-t is, ami egyben könyvtámaszként is funkciónál és ki is nyitható, erről is mutatok képet, irtó aranyos! 🙂
Íme néhány kép a két kész állapotú és az egy folyamatban lévő book nookról és a “LEGO”-ról :
A lényeget pedig a végére tartogattam, hiszen azért ebben az évben sem maradtam jó könyvek nélkül. A molyon a statisztikát idén sajnos nem lehet megnézni, így csak a Goodreads-eset tudom megosztani, amiből hiányzik egy-két magyar könyv, de ez alapján 17.644 oldallal és 47 elolvasott könyvvel zártam az évet. *Éljen-éljen!*
Ezek közül pedig számomra idén ez volt a Top 5 olvasmány:
1.Sara Goodman Confino: Don’t Forget to Write
Akárcsak a Bajos nőszemély, ez a könyv is zseniálisan jó volt és a szerző ez alkalommal is fantasztikus és feledhetetlen karaktereket alkotott. Már eleve a történet kezdése elég erős volt, amikoris a főszereplő lány, Marilyn a rabbi fiával eloson egy kis csókolózásra és a színes üvegablaknak dőlve konkrétan bezuhannak a zsinagóga gyülekezetének közepébe. Marilyn apja persze alig lát a haragtól és a szégyentől és úgy dönt, hogy elküldi őt az idős nagynénihez Philadelphia-ba, mitsem sejtve arról, hogy végül ez közel sem lesz büntetés a lány számára. Rengeteget nevettem Marilyn és nagy-nagynénje, Ada folyamatos adok-kapokján, és imádtam, ahogy ez a két határozott, makacs, öntudatos és humoros nő megtalálta a közöttük lévő családi köteléket, önmagát és a jövőjét az oldalakon. Tényleg nagyon jó volt ez a regény, ami elrepített minket az 1960-as évekbe és mindenkinek őszintén ajánlom! Nagyon bízom benne, hogy a She’s Up to No Good után ezt is elhozza majd a magyar nyelven a Kossuth Kiadó! 🙂
2. Rebecca Yarros: The Things We Leave Unfinished
Ez egy két idősíkon játszódó történet. A jelenben egy lány egy zsémbes szerkesztővel dolgozik együtt a híres író dédnagymama utolsó kéziratán. Maga a kézirat adja a regény múltban játszódó fejezeteit és ezen keresztül ismerhetjük meg a dédnagymama múltját, ahogy a háborúban brit légirányítójént először találkozik amerikai pilótaként dolgozó szerelmével. Fantasztikus könyv volt, amit őszintén ajánlok Mindnekinek! (Egyébként ez a könyv talán már 2025-ben érkezik majd a Könyvmolyképző Kiadótól!<3 )
3. Chris Tullbane: The Murder of Crows sorozata
Ez egy posztapokaliptikus történet, amelynek a helyszíne egy szuperhősképző akadémia, a főszereplő pedig egy egyfajta antihős, akit a végén nagyon megszeret az olvasó és akinek az egyedi narrálása adja meg a könyv hangulatát. Eszméletlenül izgalmas, sokszor humoros, máskor kicsit komolyabb, nagyon fordulatos sorozat volt. Nem tudom, hogy melyik kiadónak kellene beajánlani, de komolyan lehetetlen és eszméletlenül jó! (Egyébként, ha ezt esetleg olvaná valamelyik kiadó, csak halkan jegyzem meg, hogy a trilógiának a Goodreadsen 4,40, 4,44 és 4,50-es pontszáma van. ;))
4. Taylor Jenkins Reid: Carrie Soto is Back
Szinte mondhatnám, hogy ez a könyv az év egyik meglepetése volt számomra, mert nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog, de végül alig tudtam letenni! A történet egy teniszezőnőről szól, aki visszavonulása előtt számos rekordot döntött meg és évekig tartotta azokat. Azonban 7 évvel később, amikor egy ifjú feltörekvő tehetség közel kerül ahhoz, hogy megdöntse a rekodját, mindneki megdöbbenésére bejelenti, hogy 37 évesen visszatér. Az értékelésemben nemrég bővebben is kifejtettem, hogy szerintem miért volt zseniális ez a könyv, ha van kedvetek olvassátok el. A könyv mindneki örömére idén megjelent a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.
5. Rebecca Yarros: Fourth Wing & Iron Flame
Tudom-tudom, kicsit közhely, hogy ez a sorozat felkerült az idei top listára, mert a csapból is ez folyik és általában nem szoktam felülni a hype-vonatra, de ez a sorozat idáig (néhány hibája ellenére) tényleg nagyon jó! Ez a sorozat is egy akadémián játszódik, csak itt szuperhősök helyett sárkányokon lovagló katonákat képeznek. Előttem már biztosan sokan leírták, de kicsit olyan volt az egész, mintha összegyúrták volna az Éhezők viadalát, a Game of Thrones-t, a Harry Pottert (mondjuk onnan az iskolát, a mágiát és a sárkányokat) és az ACOTAR-t (szerintem Xaden egy az egyben olyan volt, mint Rhys) és ebből a fura egyvelegből létrejött volna valami egészen addiktív dolog, ami úgy beszippant, hogy csak azt veszed észre, hogy már megint hajnali kettő van és még mindig nem tudsz aludni, annyira szeretnéd tudni, hogy vajon mi történik majd a következő fejezetben. Kíváncsi leszek a folytatásra, de addig is nagyon ajánlom az eddig megjelent két részt!
Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy több, mint 8 éve velem vagytok, és hogy annak ellenére is követitek a blogomat, hogy az elmúlt pár évben nem tudtam olyan aktív lenni, mint régen. Remélem, hogy 2025-ben is velem tartotok! Mindenkinek Nagyon Boldog Új Évet kívánok! ♥♥♥