Fülszöveg

Delia ​Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…

Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik.

A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből.

Véleményem a könyvről

Reménykedek benne, hogy az idei év első olvasmányának színvonala képviselni fogja az egész könyves évemet, mert ugyan január harmadikán fejeztem be ezt a könyvet, de már akkor biztos voltam benne, hogy 2020 egyik legkiemelkedőbb regényéhez volt szerencsém.

Ez egy szövevényes, különleges, szívet tépő, gyönyörű történet volt, ami éjszakába nyúlóan magához láncolt, és nem engedett el az utolsó oldalig. Kya egy lenyűgöző, elgondolkodtató és hihetetlenül komplex karakter. Az, ahogyan csupán kislányként megtanult egyedül boldogulni a világban, vagy ahogy önerejéből felnőttként álmot épített a lápvidéki élet apró darabkáiból, valóban elképesztő volt.

A természet leírása csodálatos volt. Szinte éreztem a föld, a folyó, a tenger illatát és hallottam a lápi fű és az erdő susogását. A könyv által nagyon sok érdekes dolgot megtudtam a lápvidék élővilágáról, és imádtam azokat a részeket, ahol ezekről olvashattam. Az egész könyv stílusa nagyon tetszett, gyönyörű volt a kontraszt, ahogy a szerző számos verset és prózai gondolatot vegyített egy nagyon hétköznapi és puritán világba. Az egész történetnek volt egy olyan sajátos hangulata, ami feledhetetlenné tette számomra ezt az utazást.

A bűnügyi szál is tetszett a könyvben. Plusz izgalmat vitt a regénybe, és olykor külön jó volt, hogy a nyomozás rövidke fejezetei egy-egy szívfacsaró résznél picit megtörték a történetet.

A könyv vége számomra kissé keserédes volt. SPOILER>{Bár örültem, hogy Kya Tate oldalán végül boldogságra talált, de azáltal, hogy végül nem született gyermekük, pontosan az a körforgás és az a kötődés nem teljesedett be, amit a természetben annyira csodált a lány.}

Összességében tényleg feledhetetlen élmény volt számomra ez a könyv, ami olykor ámulatba ejtett, néha könnyeket csalt a szemembe, máskor pedig elgondolkodtatott. Őszintén ajánlom!

Kedvenc idézeteim a könyvből

“Mennyit hajlandó az ember feladni azért, hogy legyőzze a magányt?”

“A mellkasában ott dobogott egy szív nagyságú fájdalom. Semmi sem enyhítette. Sem a sirályok, sem egy ragyogó naplemente, sem a legritkább kagylók.”

“(…) megérinteni valakit annyit jelent, hogy az ember egy részét odaadja másnak, és azt a részt soha többé nem kapja vissza.”

“– Az apja sokszor elmondta már Tate-nek, hogy az igazi férfi az, aki nem szégyell sírni, aki szívvel olvas verset, a lelkében érzi az operát, és mindent megtesz, ha meg kell védeni egy nőt.”

“Abban a másodpercben feltámadt a szél, sárga juharfalevelek ezrei szakadtak le az éltető ágról és szálltak át az égen. Az őszi levelek nem lehullanak, hanem repülnek. Ráérősen kószálnak, mert nem lesz több lehetőségük a magasban szárnyalni. Visszaverik a napfényt, kavarognak, vitorláznak és ide-oda libbennek a széllel.”

A szerzőről

DELIA OWENS 1949-ben született az egyesült államokbeli Georgiában. Jelenleg Idahóban él. Eredeti foglalkozása zoológus. Férjével, Mark Owensszel közösen három dokumentumkönyvet jegyeznek, amelyek afrikai kutatásaikat örökítik meg naplószerűen. Természettudományos írásaiért megkapta a John Burroughs-díjat. Publikált többek között a Nature-ben és az African Journal of Ecologyban is.

Az Ahol a folyami rákok énekelnek az első regénye. A kötetet harminckilenc nyelvre fordították le, s hosszú ideig vezette a New York Times, valamint az Amazon sikerlistáját is. Néhány hónap alatt több mint kétmillió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon pedig beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet készít a történetből.