Sven Nordqvist Pettson és Findusz sorozata régóta nagy kedvencünk, így nagyon vártam, hogy végre olvashassuk a Jujja Wieslanderrel közösen jegyzett Mú mama köteteket is. A könyvek humora és Sven Nordqvist fantasztikus illusztrációi ez alkalommal is hamar levettek a lábamról, de emellett ezeknek a könyveknek van egy másfajta bája is, ami hasonlóan, mégis kicsit más módon teszi különlegessé ezeket a történeteket.

Bár a sorozat bármilyen sorrendben olvasható, mégis mindennek a kezdete a Mú mama és Varjú találkozik című kötet. Ahogy a cím is erről árulkodik, ebben a részben találkozik először Mú mama és az igencsak mogorva természetű Varjú, méghozzá pontosan a Varjú születésnapja előtti napon. Mú mama eleinte nem érti, hogy Varjú miért búskomor, hiszen ez egy jó nap kellene, hogy legyen, de lassan kiderül, hogy annak ellenére, hogy Varjú bulival és barátokkal henceg, igazából egyedül tölti ezt a napot. Mú mama végül egy meglepetéssel készül új barátja számára, ezzel különlegessé varázsolva Varjú születésnapját.

Az, hogy Mú mama és Varjú személyisége menyire más, és hogy mennyire különbözően látják a világot, nagyon hamar kiderül a történetből, de tetszett, hogy ennek ellenére mégis kialakul köztük egy különös, őszinte kapcsolat, ami a barátságuk kezdete lesz. Míg mú mama, mindig odaadó, barátságos, figyelmes és kissé naiv természetű, addig Varjú eléggé fennhéjázó, bizalmatlan és nem is különösen kedves személyiség, mégis lassan ő is belopja magát az olvasók szívébe.

Bár bevallom, nekünk a sorozat többi része egy picit jobban tetszett, de ez az első kötet szép alapot ad a többi történetnek és jó volt megismerni a kezdetet.

A Mú mama úszni megy egy nagyon aranyos és vicces történet, amely arról szól, hogy Mú mama elmegy az uszodába, ahol nagyon élvezi az úszást, a csúszdázást, sőt még a szaunát is kipróbálja. Amikor Mú mama megtudja, hogy különböző célok teljesítéséért jelvényeket is lehet kapni, megpróbálkozik az Aranyhal jelvény megszerzésével, amit el is nyer. Amikor otthon elújságolja ezt Varjúnak, ő láthatóan nem osztozik Mú mama örömében. Varjú féltékeny Mú mamára, főleg mert ő soha nem is tud megtanulni úszni, azonban a jószívű tehén kitalál neki egy másfajta kihívást, amihez a repülési tudását kell próbára tennie és ami során ő is elnyeri a vágyott kitüntetést.

Nekem ez volt az egyik kedvenc részem a sorozatból, mert egyrészt nagyon vicces volt, különösen a csúszdázó és a szaunázó tehén látványán nevettek sokat a fiúk olvasás közben, ugyanakkor nagyon kedves is volt. Tetszett, hogy szépen dolgozta fel a féltékenység témáját, ami olykor a gyerekeknél is előforduló helyzet, de Mú mama nem irigységgel, haraggal vagy kioktatással, hanem segítségnyújtással, odaadással és kedvességgel reagált erre. Egyébként ez a fajta dinamika végigvonul az egész sorozaton és mindig központi szerepet kap a történetekben.

A Mú mama szánkózik című részben kedvenc tehenünk kedvet kap a szánkózáshoz, és lelkesen belevág, még ha ez nem is tipikus tehénelfoglaltság. Varjú aggódva figyeli a próbálkozást, és igyekszik lebeszélni róla. A kaland végül vidám és kicsit kaotikus élménnyé válik.

Az egész történet nagyon vicces volt, lehetetlen szituációk egész sorával, Bence és Máté pedig hatalmasokat nevettek Mú mama és Varjú próbálkozásain és egyed technikáin. Úgy gondolom, hogy talán ez a kötet áll a legközelebb a klasszikus gyerekkönyves élményhez, mert ez egy kicsit pörgősebb és látványosabb és talán kevésbé mély is, mint a többi kötet, de ugyanakkor nagyon szerethető és tényleg mosolyt csal az olvasók arcára.

A Mú mama és Varjú karácsonya című kötetben közeledik a karácsony, és Varjú szeretné megérteni, hogy mi is ez az ünnep. Mú mama megpróbálja megmutatni neki a karácsony hangulatát és örömét, de Varjú saját elképzelései szerint kezd készülődni: magának csomagol ajándékokat, mert úgy gondolja, ez az ünnep lényege, és hogy más úgysem gondol őrá. Mú mama közben csendesen készül, és szeretettel ajándékot ad Varjúnak, anélkül hogy viszonzást várna. Ez hatással van Varjúra, aki végül maga is ad valamit Mú mamának, és így ráérez az ajándékozás valódi, másokra figyelő értelmére.

Szerintem nagyon kedves volt ez a rész is, és úgy láttam, hogy a fiúknak is tetszett. Az előzőleg bemutatott kötethez képest ez egy kicsit csendesebb mese, amiben nem is igazán a történet volt a lényeg, hanem az, hogy megmutassa, hogy mit jelent együtt lenni és mi is az igazi barátság. Ez egy igazi melegséget árasztó karácsonyi történet, és alig várom, hogy az ünnepek környékén újra előkerüljön. 

A Mú mama elszomorodik a legfrissebb megjelenésű kötet és ezzel együtt talán a legnagyobb kedvencünk is a sorozatban. Ebben a részben Mú mama szomorú lesz, amikor úgy érzi, hogy Varjú nem tekinti őt igazi barátjának. Ez nagyon rosszul esik neki, mert ő a barátságot teljesen természetesnek és fontosnak éli meg. A történet végére azonban mindkettőjük számára világosabbá válik, hogy a barátságuk létezik, még ha nem is ugyanúgy fejezik ki.

Érdekes, hogy a sorozat visszatérő eleme az, hogy Varjú nem igazán érti az érzelmeket és a kapcsolatokat és nem is igazán tudja, hogy mit kezdjen ezekkel. Úgy gondolom, hogy bár olykor bántó dolgokat mond, az hamar kiderül, hogy Varjú nem gonosz, csak sokszor bizonytalan. Talán ezért is vált kedvenccé ez a rész, mert a kötet vége nem csak humorban gazdag, de nagyon szívmelengető is volt és hihetetlenül tetszett nekem és a fiúknak is. Egyébként pont emiatt úgy gondolom, hogy ez a sorozat talán olyan gyerek számára is jó lehet, akik szintén nehezebben birkóznak meg az érzelmek világával.   

Sven Nordqvist illusztrációi ez alkalommal is fantasztikusak voltak, bár néhány kivételtől eltekintve annyira nem mozgalmasak, mint a Findusz esetén voltak, de itt is bőven akad böngészni való a gyerekek számára. Ez a sorozat abban is különbözik a Pettson és Findusztól, hogy itt kevesebb a szöveg és egyszerűbbek a történetek, ezért akár 3-4 éves kortól is ajánlanám őket.

A fiúk és én is megszerettük ezt a sorozatot a kedves és jólelkű tehén és a különc és kissé mogorva varjú különös barátságáról. Nagyon vicces és aranyos mesék, amiket őszintén ajánlok mindenkinek!