Synopsis

My disease is as rare as it is famous. Basically, I’m allergic to the world. I don’t leave my house, have not left my house in seventeen years. The only people I ever see are my mom and my nurse, Carla.

But then one day, a moving truck arrives next door. I look out my window, and I see him. He’s tall, lean and wearing all black—black T-shirt, black jeans, black sneakers, and a black knit cap that covers his hair completely. He catches me looking and stares at me. I stare right back. His name is Olly.

Maybe we can’t predict the future, but we can predict some things. For example, I am certainly going to fall in love with Olly. It’s almost certainly going to be a disaster.

Megjelent Nicola Yoon: Minden, minden címmel a Gabo Kiadó gondozásában 2016. április 15-én.

Fülszöveg

Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra
allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.

Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.

Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye.
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.

Véleményem a könyvről

Különleges és aranyos kis könyv volt, bár sajnos a kedvencek polcára nem tudott felkerülni.

A 18 éves Madeline egy nagyon különleges, SCID nevű betegségben szenved. Emiatt soha nem mehet ki a házból, nem érinthet meg senkit, sőt nem is lehet velük egy szobában, csak ha előtte átmentek egy fertőtlenítésen, és emiatt igazából nem is lehet élete a szobáján kívül. Ő mégis boldog a könyveivel, az online tanulásával, az anyukájával és az ápolónőjével, mindaddig, amíg a szomszédba nem költözik egy új fiú. Oliver egyből felkelti a lány figyelmét, és miután elkezdenek levelezni és éjszakába nyúlóan csetelni, akkor döbben rá Madeline, hogy szeretne normális életet élni, és többet kapni a világtól, mint amit a fehér szobájának négy fala tartogat számára.

Oliver-t és Madeline-t is megkedveltem, ráadásul sokszor mosolyt tudott csalni az arcomra ez a könyv, főleg Olly és Maddy levelezései kapcsán. Viszont számomra talán picit az volt a furcsa ebben a kötetben, hogy bár 18 évesekről szólt, a stílus sokszor inkább 13-14 éves kort sugallt.

Továbbá úgy gondolom, hogy nem igazán sikerült az írónőnek mélységeiben belemenni akármelyik szálba amit elindított, és talán ez volt az, ami miatt le kellett vonnom egy csillagot. Nem részletezte igazán ezt a nagyon különleges betegséget, Olliver családi helyzete sem lett eléggé kibontva, és habár a könyv vége igazán meglepő és vattacukor szerű volt, számomra teljes mértékben hihetetlen, amely rengeteg helyen sántít, és úgy érzem, hogy ez sem lett igazán átgondolva.

A borító szerintem gyönyörű, és őszintén szólva sajnálom, hogy nem ezt hagyta meg a Gabo Kiadó. Összességében egyedi kötet volt, és mindenképpen ajánlom, de számomra csak egyszer olvasós kategória.

 

My Review in English

It was a really unique and heartwarming story but unfortunately it couldn’t land on my favorite shelf.

18 years old Madeline has a really rare disease, SCID. Because of this she’ll be never able to leave her house, she can never touch anybody, and she never even can be in the same room with someone without the risk to become ill, so she doesn’t have a life outside of her white room. But she is still happy with her books, with her online education, with her mom and her nurse, up to the point when a new boy moves next door. Oliver immediately attracts her attention and after they start to exchange emails and chat all night long, Madeline suddenly realizes that she wants more from her life than the four walls of her white room can hold for her.

I really grew to like Oliver and Madeline, and there were so many moments when this story was able to put a smile on my face, mostly when I read the emails of Maddy and Olly.

However, what felt maybe a little bit strange for me in this book that the characters are both 18 years old, the style often seemed like 13-14 years of age.

And I also think that the author couldn’t unfold completely any plots that she started and this was the main reason why I had to give only 4 starts for this book. She didn’t really specify this very special disease, Oliver’s family situation also hasn’t been sufficiently expanded and although the end of the book was really surprising and fluffy, it was completely unbelievable for me, and it felt that it was not completely thought through.

I loved this beautiful cover so much, and overall it was a really unique story and I absolutely recommend it, but it was only a one-time-read for me.

My Favorite Quotes From the Book

“Spoiler alert: Love is worth everything. Everything.”

“Madeline : I’m not a princess.
Madeline : And I don’t need rescuing.
Olly : that’s ok. i’m no prince.”

“Life is a gift. Am I wasting mine?”

“I once told Olly that I knew my own heart better than I knew anything else, and it’s still true. I know the places in my heart, but the names have all changed.”

“The only thing I know for sure is that this, being here with Olly, being able to love him and be loved by him, is everything.”

“Love is a gift. Don’t forget to live it.”

“My guilt is an ocean for me to drown in.”

4 – Take your risks- Stars

About the Author

Nicola Yoon grew up in Jamaica (the island) and Brooklyn (part of Long Island). She currently resides in Los Angeles, CA with her husband and daughter, both of whom she loves beyond all reason. You can find her at www.NicolaYoon.com and on twitter and tumblr @NicolaYoon