Szabó Tünde: Balla Adrienn 3. – A hacker

Fülszöveg

Vége az őszi szünetnek, és Bennett titokzatos internetes barátja még mindig nem jelentkezik. A lány végül Adriennhez és Kareszhez fordul segítségért. Hamarosan kiderül, hogy határozott elképzelései vannak arról, mit is kell Adriennek tennie, kezdve azzal, hogy belép a fizikaszakkörbe…

Természetesen megérkezik a következő pendrive is. Adrienn úgy dönt, továbbadja Márknak abban a reményben, hogy többet nem is hall felőle, de mindez hiú ábránd: a srácnak szüksége van a segítségére, és ezzel kezdetét veszi a közös nyomozás.
Mindeközben Adrienn egyre közelebb kerül Zsidai Dórához, aki talán be tudja bizonyítani, hogy az édesapja ártatlan. Talán. És ha valóban ártatlan.

Véleményem a könyvről

Kicsit keserű szájízzel fejeztem be a kötetet. Jó volt, de valahogy nekem ez most egy picit langyosra sikerült. Ehhez hozzájárult, hogy nagyjából az utolsó 20 oldalt gondolom erősnek, a kötet többi részben csak azt éreztem, hogy már megint csak egy helyben toporgunk. Újabb nyomozás, újabb szálak, de az eredetileg feldobott labdákból nincs semmi. Például Adrienn apjáról kb. 2 szó esik, pedig talán az a legerőteljesebb felütése a sorozatnak.

A másik problémát abban látom, hogy ez a szarkasztikus stílus, ami belengi a sorozatot (ami mellesleg nagyon tetszik), nem engedi meg, hogy egy picit közelebbről is megismerjük bármelyik szereplőt. Se a főszereplőt, sem a mellékszereplőket nem érzem elég kidolgozottnak és nem érzem magamhoz közelinek, így viszont persze, hogy nem értem a döntéseiket és egyáltalában nem értem meg őket. Túl rövidek a napok, túl gyorsak a jelenetváltások, túl sok minden történik, túl sok a szál, így egy picit kusza az egész. Egy ifjúsági regénybe nyugodtan elférnének töltelékjelenetek, amelyek egy picit oldanák ezt a katyvaszt, vagy egy kis életet vinnének a sorozatba.
Ráadásul ott van az a dolog, hogy még mindig (!) van, hogy előre kell lapoznom és megnéznem, hogy ki kicsoda. Bízom benne, hogy a következő kötetre végez egy kis „tisztogatást” az írónő és most már elhagyjuk a felesleges szereplőket és szálakat, mert ez már így túl sok.

Ebben a könyvben már volt egy szösszenetnyi romantika (végre! :)), de valahogy az is olyan kuszára sikerült és így kicsit emiatt is csalódottságot érzek.
Egyetlen kívánságom annyi lenne, hogy egyszer majd adjanak ki egy kis extra szösszenetet (akár csak e-novella formájában), ami Márk szemszögéből van írva, mert komolyan nem értem ezt a srácot. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy tényleg tetszik-e neki Adrienn, vagy csak akar valamit. Olyan jó lenne egy picit belelátni az ő fejébe is…

Ennek ellenére tetszett, összességében izgalmas volt, a vége nagyon ütős lett, és várom a következő kötetet. 🙂

Kedvenc idézeteim a könyvből

“– Most meg mi van? – nézett rám csodálkozva. Épp felértünk a lépcsőfordulóhoz és most mindhárman megtorpantunk.
– Az van, hogy kiderült hogy szociopatább vagy mint Adrienn, és ez kicsit rosszul esik az egójának – felelte helyettem Karesz közönyösen.
Márk tekintete pár pillanatig megpihent a tesóján, talán azon filózott, igaza van-e, vagy csak azon, most mosson-e be neki, vagy várjon-e, amíg a meglepetés erejével hat.”

“– Na jó, ez már tényleg túlzás – mondtam.
– Dehogyis – torkollt le Karesz. – Én egyetértek. El tudod képzelni, mi lenne, ha Tomi rájönne?
– Bosszúból meghackelné a barátaim email-fiókját? – tippeltem jelentőségteljes pillantást vetve rá.
– Ez nem olyan vicces – borult be az arca.”

“– Ja. Szóval, hogy szedjük ki belőle?
– Hát… van fegyvered? Hátulról lefogom, te pedig kényszeríted, hogy beszéljen. Belelősz a bal lábába, aztán a jobba. Ha nem beszél, jöhet a karja. – Sajnos, nem értékelte a poént, pedig még mosolyogtam is.”

“– Szóval, mit szólna az anyád, ha sötét kapualjakban smárolnál? – szólalt meg Márk miközben vártunk.
– Anya? Hát. . . Asszem, megkérdezné, miért jövök össze olyan fiúval, aki olyan ronda, hogy napfényben látni se bírom – feleltem.”