Tarryn Fisher – F*ck Love

Synopsis

Helena Conway has fallen in love.
Unwillingly. Unwittingly.
But not unprovoked.
Kit Isley is everything she’s not—unstructured, untethered,
and not even a little bit careful.
It could all be so beautiful … if he wasn’t dating her best friend.
Helena must defy her heart, do the right thing, and think of others.
Until she doesn’t.

elválasztó

Véleményem a könyvről

#WOWWTFWOW

5 tény erről a könyvről:
#1: Az első fejezet címe #WTF ami igazán kifejező, mert az embernek halvány lila gőze sincs, hogy mi a fenét olvasott. Nagyjából olyasmi volt, mint a Never Never, mikor nem tudtam, hogy mi a csuda történt, hol vagyunk, álmodunk, ez valami misztikus izé vagy hallucináció? Röviden WTF? 😀
#2: Tarryn Fisher rajong a fura és egyedi gondolkodású szereplőkért és van egyfajta különleges humora.
#3: Az írónő nagyon bírja a Harry Pottert (ez közös bennünk), gyakorlatilag az egész könyv muglik és varázslat köré szerveződik, és még a fejezetszámok is Harry Potter stílusúak. :DDD Jah és az ’Acknowledgments’ részben mindenkit házakba osztott. 😀 (Colleen „koszos mugli” lett. :D)
#4: Tarryn Fishernek nagyon egyedi a stílusa. Ezt már megállapítottam a Marrow olvasásánál is, bár mivel az az egész könyv full fura volt, így az írási stílus volt a legkevésbé szokatlan a könyvben. 😀
#5: #ITWASF*CKINGAWESOME

Az egész egy zsírkrétával kezdődik (bár az a végére sem derült ki, hogy a zsírkrétának úgyamúgy mi köze volt az egész storyhoz, de ezen már meg sem lepődöm… :D). Egyik nap egy étteremben Helena gyerekkori legjobb barátnőjének aktuális fiúja Kit, egy kék zsírkrétát nyom a lány kezébe, amitől hirtelen egy „álomban” találja magát. Álmában egy másik életet él évekkel később, az aktuális barátja akkor már a volt férje, mivel megcsalta őt, és Kit az új párja. Egy szép házban élnek, ő egy kifestőkönyv tervező lett (holott rajzolni sem tud), a házuk úgy néz ki, mint egy “Pottery Barn katalógus” (holott ő nagyon utálna egy ilyen házban élni)  és van két pici gyerekük (holott nem szereti a gyerekeket). Na én legalább annyira meg voltam döbbenve, mint Helena, mert végigélnek egy napot, olyan hihető az álom, hogy hiába csípi meg magát nem ébred fel, Helena elkezdi elfogadni, hogy ez az élete… aztán hirtelen „felébred” és minden úgy maradt ahogy volt. A legjobb barátnője Della még mindig Kit-el jár, ő pedig még mindig a régi barátjával Niel-el van. De Helena egyszerűen nem tud megszabadulni az álomtól, és elkezdi más szemmel nézni az életét. Más szemmel néz Kit-re, beiratkozik rajz és kerámiaórákra, és elkezd „mugliból varázslóvá” válni. :))

Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak ezzel a címmel és borítóval, plusz Tarryn Fisherrel is elég meghatározhatatlan kapcsolatom volt eddig, de ez a könyv valami hihetetlen módon addiktív volt! Egyszerűen alig tudtam letenni, tudni akartam, hogy mi fog ebből kisülni, mi lesz Helena-val és Kit-el, hogy valóra válik-e az „álom”, vagy a végén csak kapunk egy nagy „f*ck love!”-ot. 😀 Helena egy nagyon-nagyon egyedi karakter, fura gondolkodással, kétbalkezességgel, kínos szituációkkal, filter nélkül és fura humorral, ugyanakkor rendkívül jól szórakoztam a kitekert gondolatain. 🙂 A mellékszereplők szerintem érdekesre sikerültek, ott van a narcisztikus legjobb barátnő Della, aki mindent megtenne mások figyelméért, ott van a furcsa másik barátnő June (aka “Luna Lovegood”), Greer aki úgy néz ki, mint egy tündér, lila virágos tetoválásokkal, Muslim aki tényleg sűrű kérdőjeleket hagyott bennem, és ott van Kit akit igazából sokszor nem tudtam hova tenni. A srác lesöpört a lábamról, mégsem érzem a karaktere mélységét vagy a kapcsolatot vele. Ő valahogy olyan volt számomra, mintha tényleg egy álom lenne, életlen kontúrral.

Annyira érdekes, mert még most sem tudom eldönteni, hogy tetszik-e Tarryn Fisher stílusa. Kicsit néha olyan érzésem van, mintha csak mondatokat pakolgatna egymás után, nincsenek benne hosszabb leírások vagy sokszorosan összetett mondatok. Mégis talán ő az első írónő, akinek a személyiségét és egyediségét minden egyes mondatban érzem. Többször előfordult, hogy olvasás közben nem is Helenát képzeltem el főhősként, ezekkel a papírra vetett furcsa gondolatokkal, hanem magát Tarrynt. Ugyanez volt a Marrow-nál, hogy elgondolkoztatott, hogy vajon a valóságban maga az írónő is ilyen furcsa gondolkodású? Őszintén szólva nem tudom, hogy miért érzem ezt, és miért csak nála, de az biztos, hogy valami nagyon egyedit alkotott.

Nagyon sok kérdést felvetett ez az igen különleges könyv. Létezik-e sors és beteljesíthető-e általunk? Ha igen, az időzítés felülírhatja-e a végzet beteljesülését? Létezhet-e, hogy egy álmot addig hajszolunk, míg be nem következik? Megválaszthatjuk-e, hogy kibe szeretünk bele?
Egy biztos, hogy rengeteg ellentmondásos érzést vált ki az emberből ez a kötet. Összezavar, frusztrál, megnevettet, idegessé tesz, megfájdítja a szívedet és „elvarázsol” (bocsi, ezt nem hagyhattam ki). :))

elválasztó

My Review In English

#WOWWTFWOW

5 facts about this book:
#1: The title of the first chapter is #WTF which is really fitting, because the readers have no idea at all what the heck they just read. It was something like Never Never, when I had no clue what happened, where we are, this is some kind of mysterious stuff, or a hallucination? In short: WTF? 😀
#2: Tarryn Fisher has a thing for the weird and strange-minded characters and she has really individual sense of humor.
#3: The author really loves Harry Potter (we have something in common), because this book is full with muggles and magic, and even the chapter titles are in the style of Harry Potter. 😀 Plus in the ‘Acknowledgements’ Tarryn sorted everyone in houses. 😀 (Colleen became “filthy muggle” :D)
#4: Tarryn Fisher has a really unique writing style. I already noticed this during reading Marrow, although that whole book was so strange that the writing style was the less weird thing of all. 😀
#5: #ITWASF*CKINGAWESOME

The whole story starts with a blue crayon (although it didn’t turn out at the end what role the crayon has in the story, but it didn’t surprise me at this point. :D) One day in a restaurant the boyfriend of Helena’s best friend, Kit puts a blue crayon in Helena’s hand and suddenly she finds herself in a “dream”. In this “dream” she lives another life years later, where her actual boyfriend is her ex-husband who cheated her, and now she is with Kit. They are living in a beautiful house in another state, she became a successful coloring book illustrator (although she can’t draw at all), their house is like a Pottery Barn catalog (although she truly doesn’t want a “Pottery Barn” life), and they have two little kids (although she hates kids). I was as much shocked as Helena, because this “dream” seems so real, that even though Helena pinches herself she doesn’t wake up, they live trough a whole day, Helena starts to accept that this is her life now… and suddenly she “wakes up” and everything is just like before. Her best friend Della is still with Kit, and Helena’s boyfriend is still Neil. But after that, Helena can’t get this dream out of her head and she starts to look at her life through different eyes. She starts to look at Kit differently, she takes drawing and clay classes, so she becomes a “muggle who starts to be magical”. :))

To tell the truth, I didn’t know what to expect with this title, plus I had a quite indefinable relationship with the author’s books before, but this story was so-so addictive! I really couldn’t put it down! I really wanted to know what will turn out from this whole story, what will happen with Helena and Kit, and will the dream come true at the and or will we just get a huge “f*ck love!”. 😀 Helena is a really-really unique character! She is weird, awkward, butter-fingered, she has no filter and weird humor, but I really enjoyed all of her thoughts. 🙂 I think the secondary cast of characters were also really interesting and unique. There is Della, de narcissistic best friend who lives for the attention, the other strange friend June (aka “Luna Lovegood”), Greer who looks like a real fairy with lavender flower tattoos, Muslim who left behind a lots of question marks for me, and Kit who I couldn’t figure out many times. He swept me off my feet, yet I didn’t felt the deepness of his character or the connection with him. He really was like a dream for me, with blurred contours.

It is really interesting that I still can’t decide that I love the writing style of Tarryn Fisher or not. Sometimes it is a little strange, but she is the first author in whose books I feel her personality, in every word and every sentence. Sometimes it was not Helena who I imagined as the main character of the book, but Tarryn. It was somewhat similar with Marrow, too. That book also made me think whether the author has a so twisted thinking? I couldn’t tell why I feel this way and why only with Tarry’s books, but she truly could put something unique and special on the table.

This book raised so many questions. Is there a destiny and could it be fulfilled by us? Can timing overwrite fate? Is it possible to chase a dream until it comes true? Do we have a choice who we fall in love with?
One thing is sure, that this book took emotions to a whole new level. It confused me, frustrated me, made me laugh, made me nervous, clenched my heart and it “charmed me” (sorry, I couldn’t miss that one.) :))

elválasztó

My Favorite Quotes From the Book

“Contrast is important in life. We understand what light is because we can compare it with what we know is dark. Sweet is made sweeter after we eat something bitter. It’s the very same with sadness. And it’s important to experience sadness, to embrace it in order to truly know happiness. I was just a flat line until he came along. And maybe now I’m hurting. But isn’t that what love is supposed to do? Make you feel, make you brave, make you look at yourself more carefully?”

“I know you; I walked with you once upon a dream…”

“You seem to see everything and nothing at all.”

“One more question,” I say. Kit groans.
“How do you know, and I mean really know, when you’re in love with someone?”
(…)
“It all feels like a dream,” he says.
“A dream,” I repeat. Ain’t he right.”

“(…) in my mind the line between Harry Potter and real life is blurry, if not nonexistent.”

“Timing is everything when you’re about to tell someone you dreamed him into your heart.”

“You’re going to tell me that all is fair in love and war,” I say. “And that’s just not true.”
He laughs. It’s a throaty laugh. Not insincere, but not completely honest either.
“There is only war in love,” he says. “If anyone tells you otherwise, they’re lying. The constant fight to keep love relevant, while growing and changing as a human, is the battle. You fight for them, fight to keep them, fight to love them. Do you fight for yourself, or do you fight for the relationship? What can’t you live without? There’s your answer.”

“You shouldn’t have to convince anyone to choose you. There is no real choice in love.”

“You’re a dead language, you know that? No one is like you, and you are like no one.”

“Who wants to hide from the truth? Maybe people who have had too much of it. Or people who have had too little. Or people who are too shallow to appreciate its hard edges. #TRUTH”

“Life is but a carousel of four seasons. Unpredictable for the most part. Happy. Unhappy. Content. Searching. Mess up the order, and they still rebound at one point or another. I’ve learned that revolution can be inward or outward. A move across the country to gain perspective. A change of heart and mind to gain sanity. But the point is to revolt when the season changes. If only to quench your thirst, revolt.”

“Nothing worth finding is actually easy to find,” he says. “I know this from experience.”

“Trying to walk away from something you love is like trying to drown yourself. You want to, but it’s unnatural to not crave air. Your body demands it; your mind says you need it. Eventually you break to the surface, gasping and unable to deny yourself that basic need of air. Of love. Of fierce desire.”

5- “Once upon a dream”- Stars

5 stars

girl-broken-heart

GoodReads-Iconamzn-amazon-stock-logo_pici book-button-smashwords-icon

About the Author

I would like to write a novel that every, single Tarryn Fisherperson loves, but not even J.K. Rowling could do that. Instead, I try to write stories that pull on people’s emotions. I believe that sadness is the most powerful emotion, and swirled with regret the two become a dominating force. I love villains. Three of my favorites are Mother Gothel, Gaston and the Evil Queen who all suffered from a pretty wicked case of vanity (like me). I like to make these personality types the center of my stories.
I love rain, Coke, Starbucks and sarcasm. I hate bad adjectives and the word “smolder”. If you read my book-I love you. If you hate my book-I still love you, but please don’t be mean to me; I’m half badass, half cry baby.

New York Times & USA Today bestselling author Tarryn Fisher is cooler than you, but not one to rub it in your face. She graduated first in her class at Hogwarts school of Witchcraft and Wizardry. She is a lover of human nature, and a real life villain (House of Slytherin). Her heart is dark, but she loves you with it anyway. Currently she lives in Washington with her son and daughter, and just finished her eighth novel, F*ck Love, which will is now available.

If you would like to order signed books or check for a book signing near you, visit her website at: http://www.tarrynfisher.com

You can also find Tarryn on Facebook: https://www.facebook.com/authortarrynfisher

Instagram: TarrynFisher

Twitter: https://twitter.com/Tarryn__Fisher

One thought on “Tarryn Fisher – F*ck Love

Leave a Reply