Nem titok, hogy a való életben építészként keresem a kenyeremet, és sajnos az elmúlt két-három hetem elég őrültekháza volt a munkahelyemen. A folyamatos túlórázások miatt sok más mellett a blogomat is el kellett picit hanyagolnom, ezért is került fel ilyen kevés bejegyzés mostanában. Viszont, ha kíváncsiak vagytok rá, most megmutatom, hogy mi is volt az oka a gyarapodó őszhajszálaimnak, és hogy melyik volt az a project, amelyen több mint egy éve én is dolgoztam, és amelynek csütörtökön megvolt a hivatalos átadása is. 🙂 Ha arra jártok, mindenképpen gondoljatok majd rám (Székesfehérváriak és Balaton felé M7-en közlekedők előnyben ;)), ráadásul nem is lennék igazi könyvmoly, ha ebből a bejegyzésből nem kerekítenék ki egy könyvajánlót, ugyanis az egyik kedvenc klasszikus könyvem pont passzol a témához. 🙂

A project amelyen dolgoztunk nem más, mint Tác-Gorsium Régészeti Park, amely Székesfehérvártól nagyjából 20 km-re található. Ez egy I-IV. századi római kori romterület, akárcsak Aquincum. A terület kapott egy új Fogadóépületet és látogatóközpontot, egy Lakomatermet, ahol két szinten kerülnek majd bemutatásra a régészeti feltárások során előkerült főzéshez és étkezéshez használt edények, valamint egy úgynevezett Freskós házat, ahol két lakószoba kerül majd bemutatásra egy eredeti megmaradt freskórészlettel és római terrazzo burkolattal. Ezen kívül a római lakóház mintájára kialakított Raktárépületben a restauráló műhelyek, az irodák és raktárak mellett két látványraktár is helyet kapott, ahol szintén a feltárások során előkerült leleteket lehet megtekinteni. Az egykori Zichy pice üvegkerámiával bélelt hordói szintén kiállítótérként fognak funkcionálni, illetve 120 méter hosszan visszaépítettük az egykori városfalat, amelynek a tetőterasza kilátóként funkcionál, ahonnan az egész romterület belátható, a bástyájában pedig öltözők és díszletraktár került kialakításra, a fal mögött található szabadtéri színház részére.

Nem volt egyszerű a feladat, elég sok bukkanó volt az úton, de végre elkészült, és úgy gondolom, hogy kihoztuk a maximumot ebből a nem kis projectből. Kérlek, majd ha megnyit (talán tavasszal) és arra jártok, mindenképpen kukkantsátok meg, mert az egész project célja a Gorsium megmentése volt, és ehhez bizony látogatók kellenek. 🙂 Bízom benne, hogy a múzeum majd olyan programokkal és kiállításokkal tölti meg a területet, amely sok érdeklődőt fog idecsalogatni és ezzel tényleg megmentésre kerülhet ez a műemléki terület.

A könyv pedig amit szeretnék ajánlani nektek, egy számomra nagyon kedves klasszikus mű, az irodalmi Nobel-díjas Henryk Sienkiewicz, Quo vadis? című könyve. A történet Nero római császár idejében játszódik, amely részletesen bemutatja a császári udvar életét, a tivornyákat, lakomákat a fényűzést, ezzel ellentétbe állítva az I. századi Rómát, és a Trastevere szegénységét, a keresztények üldözését és a katakombákban való rejtőzködésüket, valamint azt is, ahogy Nero egyre inkább átadja magát az őrületnek és ahogy felgyújtja Rómát. Imádtam a patrícius Vinicius és a keresztény Lygia gyönyörű szerelmének történetét, akiket egy világ választ el egymásról, és nagyon-nagyon érdekes volt számomra mindaz, amit megtudhattam erről a korról Sienkiewicz zsenialitásának köszönhetően. A könyv 1895-ben (!) íródott, így senki se számítson egy kis könnyed olvasmányra, de szerintem nagyon-nagyon megéri belevágni!

It is not a big secret that I’m an architect in real life and my past three weeks was really crazy at my workplace. I had to work a lot overtime and this is the reason why I couldn’t write my blog so much recently. But if you are curious I will show you now what caused a lot of grey hair for me in the past weeks and what was the project I worked on for more than one year, and we could officially hand over on Thursday. And I wouldn’t be a real bookworm, if I wouldn’t make out a book recommendation from this post, but one of my classical favorite is really fitting for this post. 🙂

The project what we worked on for more than one year is Tác-Gorsium, which is a big site with ruins of an ancient Roman municipality from the I-IV^th Century. This will be a big visitor center in Hungary, where the visitors can learn about how the Roman people lived in Pannonia province (Pannonia Inferior). We built six museum buildings, including a frescoed house, a feasting hall, and a 120 meters (393ft) long reconstructed town wall. From the roof terrace of the wall the visitors can see the whole site of the ruins from top. This project was not an easy cake, there were a lot of bumps on the road, but finally we finished it and I hope this project will save this amazing and unique little area.

And the book I would like to recommend for you is Quo Vadis? by Henryk Sienkiewicz, who won the  Nobel Prize in Literature for this book. The story takes place at Rome during the reign of Caesar Nero and it shows us on a really detailed way what kind of life the roman people lived at this time, the luxury, the feasts, the waste at the imperial Court with the contrast of the poverty of I^th Century Rome and the Transtevere. We can learn about the Christian persecutions and how they hid in the catacombs and how Nero lost his mind slowly and how he burnt Rome at the end. I loved the epic love story of Marcus Vinicius, the Roman patrician and the beautiful Christian Lygia, who are from a completely different world and I loved how many thigs I learned about this period, thanks to the brilliance of Sienkiewicz. This book was released in 1895 (!) so this is not an easy read, but I highly recommend it!