Bár a felfedezők és a feltalálók élete mindig is érdekelt és még ezzel kapcsolatos versenyeken is részt vettem, Kőrösi Csoma Sándorról mégis meglehetősen hiányos volt eddig a tudásom, így talán az ő könyve tartogatta a legtöbb meglepetést számomra.

Nagyon érdekes volt az, ahogy a könyv elején megismertük, hogy már gyerekként is mennyire fegyelmezett, minden kényelemről lemondó életet élt, még a kollégiumban is inkább a földön aludt és minden pénzét félretette, ugyanakkor már akkor látszott, hogy mennyire hihetetlenül intelligens és szerény fiú.

Talán egész életében arra a nagy utazásra készült, ami végül Erdélyből Tibetig vitte őt főként gyalog, ritkábban teveháton esetleg hajón vagy lovon. Rengeteg veszély és nélkülözés várt rá ezen a felfoghatatlanul hosszú úton egy olyan időben, az 1700-as évek végén, amikor még nehézkes volt a közlekedés és az emberek nagyon keveset tudtak a világ másik feléről.

Kőrösi Csoma Sándor eredetileg a magyarok őshazáját szerette volna felkutatni, de végül annyira lenyűgözte őt Tibet és az azt rejtő titokzatosság, hogy éveket töltött ott, hogy elkészítése az első tibeti-angol szótárt és hogy nagyon nehéz és embert próbáló körülmények között megtanulja a tibeti nyelvet majd elolvasson, lefordítson és kigyűjtsön több ezer tibeti írást. Kőrösi Csoma Sándor a nyelvek mestere volt, írások alapján összesen 20 nyelvet beszélt, így volt képes megtanulni a nagyon nehéz és kevesek által beszélt tibeti nyelvet.

Végül évekkel később mégis útnak indult Közép-Ázsia irányába, hogy véghez vigye eredeti célját és megkeresse a magyarok őshazáját, ám útja tragikusan, 58 éves korában véget ért, miután a dzsungelben elkapta a maláriát.

Fantasztikus volt olvasni erről a különleges és veszélyes utazásról és nagyon jó volt a szerző meseszerű leírása. Tetszett, hogy a könyvben szereplő térképen végig lehet követni az utazást és bár egy kisebb gyerkőc számára ez valószínűleg nem mond sokat, de a nagyobbak talán már megértik, hogy mekkora útról is lehetett szó. Nagyon tetszett ez a könyv és mindenképpen ajánlom azok számára, akik többet szeretnének megtudni Kőrösi Csoma Sándor életéről.

Kós Károly az egyik kedvenc építészem, nagyon szeretem és tisztelem a munkásságát, ezért talán nem is meglepő, hogy nekem ez a kötet tetszett a legjobban a három közül.

A könyv nagyon szépen végigvezet a mester életén, és végigkövethetjük, hogy egy erdélyi kíváncsi fiúcskából hogyan cseperedik egy álmokkal teli ifjú, majd az évek alatt egy igazi polihisztor, aki nem csak építészeti örökségünkön hagyott maradandó nyomot, hanem grafikusként, íróként, könyvkiadóként, tanárként és politikusként is csodálatos dolgokat vitt véghez.

Kós Károly élete nem volt könnyű, rengeteg fájdalom és veszteség érte őt és számos akadállyal kellett szembenéznie az élete során. Átélte a két világháborút, egy ponton fel kellett hagynia a szakmájával, szembe kellett néznie azzal a felfoghatatlan fájdalommal, hogy Erdélyt elcsatolják Magyarországtól és végül el kellett hagynia szeretett otthonát és álmát, a Varjúvárat is.

Kós Károly mégsem adta fel, becsülettel és kitartással tűrte és állta az összes nehézséget, amit rászabott a sors és mindig próbált új utakat és új álmokat keresni, lehetőleg úgy, hogy segítsen vele másokat. Nem hagyta el Erdélyt, pedig talán könnyebb lett volna neki, de egyszer sem döntött amellett, hogy elhagyja szülőföldjét. Az, hogy mennyire ragaszkodott a gyökereihez az építészeti munkásságában is látszik, hiszen a népi jegyeket viselő épületei mind a székely hagyományok előtti tisztelet jelképe.

Végül 94 éves koráig élt és csodálatos örökséget hagyott számunkra. Bevallom, hogy én többször is megkönnyeztem ezt a könyvet.

Boldizsár Ildikó nagyon szépen, olvasmányosan foglalta össze ezt a hihetetlen életművet és úgy gondolom, hogy ez a könyv inspirációt jelenthet mind a gyerekek, mind a felnőttek számára. Az biztos, hogy maradandó élményt nyújt.

„Amihez nyúlt, abban szépet és hasznosat alkotott. Az utolsó magyar polihisztorként tartjuk őt számon, ami azt jelenti, hogy sok területen hozott létre maradandót: író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár és politikus volt egyszerre. Hitet és szeretetet adott mindenkinek, aki akár személyesen ismerte, akár írott műveiben, festett és rajzolt képeiben gyönyörködött.”

Kevés olyan ember van az országban, aki az elmúlt évek során ne találkozott volna Karikó Katalin nevével. Tudományos munkásságát a Covid járvány idején ismerte meg a világ, amikor az általa fejlesztett mRNS vakcina több millió ember éltét tudta megmenteni. Sikere végül számos díj és elismerés mellett egészen a Svéd Királyi Tudományos Akadémia díjáig vezetett, hogy társával együtt az első magyar női Nobel-díjasunkként vegye át az elismerést.

Útja a sikerig azonban közel sem volt akadályoktól mentes, rengeteg csalódás, újratervezés jellemezte az életét, de ő soha nem adta fel, kitartott és rendíthetetlenül hitt a kutatásában és önmagában akkor is, amikor mások nem. Ha elküldték egy helyről, ő nehéz szívvel, de felállt és nem adta fel az álmait.

Ez a történet is hihetetlenül inspiráló volt. Újságcikkekben korábban olvastam már az életéről, például hogy hogyan csempészték ki a frissen vásárolt autójuk árát a kislánya mackójába varrva, de nagyon örülök, hogy ez alkalommal könyvben is megtehettem ugyanezt. Lenyűgöz az az alázat és szerénység, ami körbelengi őt még ennyi siker után is és tényleg igazi példakép minden kislány, kisfiú és felnőtt számára.

A könyv nagyon szépen és olvasmányosan írja le és magyarázza a tudományos részeket és a Covid járvány időszakát is, így gyerekek számára is nagyon tanulságos tud lenni. Nagyon tetszett, hogy az egész könyv Karikó Katalin kedvenc Metró dalára volt felfűzve és az illusztrációk is kifejezetten aranyosak voltak.

Összességében ez a könyv is nagyon tetszett, ahogy az egész sorozat is. Nagyon örülök, hogy az első kortárs kötethez a Kiadó Karikó Katalint választotta, mert úgy gondolom, hogy nagyon megérdemli, hogy a gyermekirodalom polcán is helyet kapjon az élete.