*For the English version please scroll down.*
A könyv Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában címmel megjelent a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában 2015-ben.
Fülszöveg
Dante tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek.
Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni.
Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében.
Véleményem a könyvről
Egy ponton mindenki átesik az élet azon szakaszán, amikor minden egy kissé zavarosnak tűnik, és amikor keressük a helyünket a világban. Ez a könyv erről szól. Két 15 éves fiúról, akik bár másként gondolkoznak az univerzumról, mégis képesek megtalálni a közös hangot, miközben elindulnak önmaguk felfedezésének rögös útján, keresve a titkot, amelyet a világmindenség rejt magában.
Aristotle egy mexikói származású, 15 éves fiú, aki szeret egyedül lenni, és aki egy kicsit másképp látja a világot, mint a társai. Édesapja Vietnamban szolgált, és mióta hazatért, befelé fordulóvá és távolságtartóvá vált. Annak is több éve már, hogy Ari bátya börtönbe került, de azóta senki nem ejtheti ki a nevét, és Ari-nak sem árulja el senki a miérteket. Talán ez a zárkózott családi háttér is hozzájárul ahhoz, hogy Ari nem igazán találja önmagát, és ezért is szereti magányosan tölteni az idejét. Majd megismeri Dante-t, és minden megváltozik…
Dante az ő szöges ellentéte. Ő egy nagyon nyitott fiú, aki könnyen barátkozik, mindennek a pozitív oldalát látja, valamilyen rejtélyes oknál fogva utálja a cipőket, mindenről hosszan és filozofikusan szeret elmélkedni, és aki nagyon szoros kapcsolatot ápol a szüleivel. A történet haladtával a homokórán évek peregnek le, és mi végigkövethetjük, ahogy Dante és Ari egyre érettebbé válik, ahogy elkezdik felfedezni önmagukat, és ahogy segítenek egymásnak új perspektívákat találni az életben.
Szeretem a coming-of-age történeteket, mert úgy gondolom, hogy mindenki életében ez az egyik legfontosabb időszak, és csodálatos dolog egy kicsit részese lenni annak, ahogy egy-egy szereplő túl a bizonytalanságon és az útkeresés nehézségein, végül az évek múlásával megtalálja önmagát, és felfedezi azt a személyt, aki később végigkíséri őt élete útján.
Bár az elején kicsit nehezen kapott el a szerző stílusa, mégis úgy érzem, hogy ezzel a regénnyel egy különlegesen szép történettel lettem gazdagabb. Tetszett a 80-as évek hangulat, a szereplők (főleg persze Dante :)), és különösképpen az, ahogy a szerző képes volt felrúgni számos sztereotípiát. Az egyetlen dolog, ami miatt kissé hiányérzetem van, az az, hogy végül Ari-nak a szülei adták meg a választ a legnagyobb kérdésre, megfosztva őt attól, hogy ő maga találjon rá a megoldás útjára, és a könyv vége is kissé elsietettnek érződött.
Összességében nagyon tetszett ez a könyv. A gyönyörű borító egy különleges, aranyos történetet rejt, amely számos értéket rejt magában. Őszintén ajánlom!
Kedvenc idézeteim a könyvből
“A nyári napsütés nem olyan fiúknak való, mint én. A hozzám hasonló fiúkhoz az eső illik.”
“A világmindenség újabb titka: a fájdalom néha olyan, mint egy vihar, ami a semmiből bukkan fel. A legtisztább nyári reggel is végződhet égszakadással. Végződhet villámlással és mennydörgéssel.”
“Nekem nem kell az eső – feleltem. – Csak te.”
“Még ha a nyár többnyire napsütésből és hőségből állt is, számomra a viharokról szólt, amik csak jöttek és mentek. És a magány érzetét hagyták maguk után.”
“A szavak új értelmet nyernek, ha benned élnek.”
“– Egy nap majd az univerzum összes titkát megfejtem.
Elmosolyodtam.
– Mit kezdesz majd azzal a sok titokkal, Dante?
– Tudni fogom, mit csináljak vele – felelte. – Talán megváltoztatom a világot.”
Elhittem neki.
Synopsis
Aristotle is an angry teen with a brother in prison. Dante is a know-it-all who has an unusual way of looking at the world. When the two meet at the swimming pool, they seem to have nothing in common. But as the loners start spending time together, they discover that they share a special friendship—the kind that changes lives and lasts a lifetime. And it is through this friendship that Ari and Dante will learn the most important truths about themselves and the kind of people they want to be.
My Review In English
At one point everyone goes through the stage of life when the world seems a little confusing and when we are all looking for our place in the world. This book is about this period. It’s about two 15-year-old boys who, though are thinking differently of the world, still become friends as they start to go down the road to discover themselves and try to find out all the secrets of the universe.
Aristotle is a 15-year-old boy with Mexican heritage, who likes to be alone and who sees the world a little differently than the other kids. His father served in Vietnam, and since he came home he became distant and was never able to find the common ground with his son. Many years passed since Ari’s brother got in jail but since then nobody is allowed to say his name and nobody tells Ari the whys. Maybe his closed-off family background is one of the reasons why Ari can’t find his place in the world and why he likes to spend his time alone. But then he meets Dante, and everything changes…
Dante is the exact opposite of him. He is a boy who makes friends easily, who sees the positive side of everything, who hates shoes for some strange reason, who likes to think philosophically about everything, and who maintains a very close relationship with his parents. As the story goes by and years of sand slips down the hour glass, we follow Dante and Ari as they become more and more mature, start to discover themselves, and as they help each other to find new perspectives in life.
I truly like coming-of-age stories, because I think this is one of the more important periods in everybody’s life and it’s amazing to be part of the process how a character beyond all the insecurities and difficulties, eventually find themselves over the years, and discovers the person who later follows them through their life.
Although the author’s writing style could’t hook me from the very beginning I still feel like that with this story I became richer with a truly special story. I loved the atmosphere of the 80’s , the characters (especially Dante :)), but what I liked the most is how the author was able to broke several stereotypes. The only thing I didn’t really like was how the biggest secret was told to Ari by his parents and with this they stole his chance to discover it himself, and the closing part of the book also felt a little rushed.
Overall I liked it. The beautiful cover hid a beautiful, adorable story with a lots of values inside. I highly recommend it!
My Favorite Quotes From the Book
“The summer sun was not meant for boys like me. Boys like me belonged to the rain.”
“Another secret of the universe: Sometimes pain was like a storm that came out of nowhere. The clearest summer morning could end in a downpour. Could end in lightning and thunder.”
“Man loneliness was much bigger than boy loneliness.”
“There was a tear running down his cheek. It seemed like a river in the light of the setting sun.”
“Words were different when they lived inside of you.”
“Another secret of the universe: Sometimes pain was like a storm that came out of nowhere. The clearest summer could end in a downpour. Could end in lightning and thunder.”
“I don’t need the rain,” I said. “I need you.”
4.5 – ‘Rainstorm’ – Stars
About the Author
Benjamin Alire Sáenz (born 16 August 1954) is an award-winning American poet, novelist and writer of children’s books.
He was born at Old Picacho, New Mexico, the fourth of seven children, and was raised on a small farm near Mesilla, New Mexico. He graduated from Las Cruces High School in 1972. That fall, he entered St. Thomas Seminary in Denver, Colorado where he received a B.A. degree in Humanities and Philosophy in 1977. He studied Theology at the University of Louvain in Leuven, Belgium from 1977 to 1981. He was a priest for a few years in El Paso, Texas before leaving the order.
In 1985, he returned to school, and studied English and Creative Writing at the University of Texas at El Paso where he earned an M.A. degree in Creative Writing. He then spent a year at the University of Iowa as a PhD student in American Literature. A year later, he was awarded a Wallace E. Stegner fellowship. While at Stanford University under the guidance of Denise Levertov, he completed his first book of poems, Calendar of Dust, which won an American Book Award in 1992. He entered the Ph.D. program at Stanford and continued his studies for two more years. Before completing his Ph.D., he moved back to the border and began teaching at the University of Texas at El Paso in the bilingual MFA program.
His first novel, Carry Me Like Water was a saga that brought together the Victorian novel and the Latin American tradition of magic realism and received much critical attention.
In The Book of What Remains (Copper Canyon Press, 2010), his fifth book of poems, he writes to the core truth of life’s ever-shifting memories. Set along the Mexican border, the contrast between the desert’s austere beauty and the brutality of border politics mirrors humanity’s capacity for both generosity and cruelty.
In 2005, he curated a show of photographs by Julian Cardona.
He continues to teach in the Creative Writing Department at the University of Texas at El Paso.